Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
16 látjuk, hogy a felső molárisokon inkább a fog rágófelületének külső (bukkális) harmada, az alsó őrlők rágófelületeinek belső lingvális harmada vesz erőteljesebben részt a rágásban; ezek csiszolódnak le leginkább, tehát ezen rágófelületeket éri rágás alatt a legnagyobb mechanikus megterhelés. Az egész rágófelület-csücskök közti részletét egységesen rágóbarázdának hivja Gysi. Minthogy a felső őrlők lingvális csücskei beleillenek az alsó őrlők barázdáiba, vagyis a fenti megállapítás szerint a rágó-barázdába, az alsó őrlők bukkális csücskei pedig bele-13. ábra. A szögmérő kar kicserélve az okkluziós sablonok helyes készítésére és a modellek helyes begipszelésére szolgáló fémlappal. fekszenek a felső rágóbarázdába : lesznek a rágóbarázdán belül és azon kívül fekvő őrlőcsücskök. Kívül fekszenek a felsők bukkális és az alsók lingvális csücskei (vagyis ez az, a mit „Überbiss“ néven ismerünk). A rágás által részben már lecsiszolt csücskű molárison még azt is látjuk, hogy azok a csücskök, melyek a rágóbarázdában fekszenek és ifjú korban élesebb és hegyesebbek, majdnem gömbölyűre csiszolódtak, addig a rágóbarázdán kívül fekvő csücskök — mint a felső bukkális és az alsó lingvális csücskök— eredeti alakjukat tartották meg. (14. ábra.)
