Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
12 Általános artikulációs törvények. Most már ismerjük a rágáshoz szükséges állkapocselmozdulásokat, azokat alkalmas artikulátoron utánozni is tudjuk, láttuk, mikép állítja fel a természet az egyes fogakat a szájban; összegezzük már most azon törvényszerűségeket, a melyekkel jól fekvő és rágásra alkalmas fogműveket lehet készítenünk. Legelőször is leszögezzük azt a törvényszerűséget, a mely megnyilvánul a természetes artikulációban, a metszők pályáját illetőleg, az állkapocs különböző elmozdulásainál. Láttuk, hogy a metsző fogpálya korrelációban van a condyluspályákkal. Gysi szerint a metszőfogpálya hajlásszöge 50—70 fok, a condylusoké 20—40 fok, tehát körülbelül kétszerese a condyluspályák hajlási szögének. Másodszor leszögezzük, hogy a Spee-görbe főleg a metszőfogpálya hajlásszögétől függ, ez legfeljebb 20 fokot tehet ki. Oldalelmozdulások alatt a kompenzációt nem a Spee-görbe, hanem a molárisok csücskei végzik, és pedig a hol a III. molárisok még állanak, ott az alsó III. moláris meziális és a felső II. molárisok distális csücskei. A hol III. moláris nincsen, ott az alsó II. moláris meziális és a felső I. moláris distális csücsökfelületei végzik a kompenzációt. De azért a Spee-görbét a müfogsornál utánozni kell több okból. Először azért, mert a Spee-görbe segíti a molárisokat a kompenzációban, a mennyiben a rágósík alá helyezett fogívhajlással kisebb csücskű molárisokat alkalmazhatunk a kompenzációhoz. Másodszor szükséges a Spee-görbe azért, hogy nyitás-csukásnál a rágóerő iránya merőleges legyen a felső fogak rágófelületére. Az egyes fogak artikulációs törvényei. a) Metszőfogak. A felső metszők az alsó metszőket túlérik (lszlay-enarmosis). Ezt nevezzük metszőfog-túlharapásnak. Itt két tényező fontos: úgymint a metszők lingvális felületi hajlásszöge a rágósíkhoz és a túlharapás mértéke. A metszőfog-túlharapás-
