Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
10 t (Közlemény a kir. magyar tudományegyetem stomatologiai klinikájáról. Igazgató. Szabó József dr., egyetemi nyilv. rend. tanár.) Az artikulációs probléma és a Gysi-féle artikulátorok. Írták és a Magyar Fogorvosok Egyesületének nagygyűlésén 1921 május 29-én előadták Máthé Dénes dr. egy. tanársegéd és Winkler Gyula dr. (Folytatás.) Rajztáblára erősítsünk rajzpapirost, melynek felső részére egy vízszintest húzunk. Felezzük a vízszintest és a karton-háromszög felső oldalát, megjelölve ezen oldal közepét. Az előbbi vízszintes közepétől jobbra és balra jelöljünk meg három-három pontot, és pedig 2, 5 és 8 cm. távolságokban. Ha már most a közepén megjelölt karton-háromszögre egy keskeny papirpántot erősítünk és a háromszöget beállítva a felső, felezési ponttal ellátott oldalával a vízszintes középpontjára és a háromszöget 2, 5, majd a 8 cm. távolságoknak megfelelően mozgatjuk és a csúcsát (a mely a mellső Bonwill-pontnak felel meg) megfigyeljük, akkor azt fogjuk látni, hogy a háromszögnek ezen alsó szöglete különböző iveket ír le, ha jobbról és balról egyszer a 2, másodszor az 5 és harmadszor a 8 cm. jelzésű pont körül forgatjuk. A keletkezett szögletgörbe annál laposabb lesz, illetve annál közelebb esik a 180 fokhoz, minél beljebb fekszik a rotációs pont a condylus-ponttól és annál hegyesebb, a derékszöghöz közelebb álló szöget fogunk kapni, minél távolabb fekszik a rotációs centrum a condylustól. Rendkívül fontos, hogy ezt megértsük és a betegen nyert szögletgörbét értékelni tudjuk, mert a szögletgörbe alakjából fontos következtetéseket von
