Fogorvosi szemle, 1921 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1921-01-01 / 1. szám
22 SZEMELVÉNYEK. Dr. Kränzl: Goldkronen mit gegossener Kaufläche. (Z. f. St. 1920. H. 10.) A koronagyürüre (az elkészített csonkra való applikálása után) kellő mennyiségű inlay-viaszt nyomunk rá, összeharaptatunk és a szájban formáljuk ki a rágó-íelszínt. Többszöri haraptatás után símitó-eszközökkel és alkoholba vagy szegfüolajba mártott vattával a viasz felszínét simává tesszük, majd a gyűrűt és viaszfelszínt együtt óvatosan levesszük. Nehogy a felszín túlvastag legyen és sok aranyat emészszen fel, több módon tudjuk a viasz mennyiségét csökkenteni. Jól elkészített egészséges csonkoknál, a gyűrű és csonk közé szorult viaszt éles eszközzel kikaparjuk, a nélkül, hogy a viasztömböt elmozdítanánk. Minél keményebb az inlay-viasz, annál kisebb a veszély, hogy azt elmozdítjuk. Ha öntőcsapot helyeztünk a viaszba, a modell öntésre kész. Természetesen, a gyűrűt és viaszfelszínt elmozdítás nélkül, együtt ágyazzuk be. Öntés után a rágófelszínt, kevés 18- karátos aranynyal a gyűrűhöz forrasztjuk és a kész koronát polírozzuk. Igen alacsony csonknál, a mikor a felesleges viasztöbbletet el akarjuk távolítani, könnyen meglazíthatjuk a gyűrű és viasz közötti összefüggést, azért ily esetekben ajánlatos a gyűrűt, a kapott viasz-rágófelszínnel együtt azonnal, még pedig rágófelszínnel lefelé, beágyazó masszába helyezni, úgy azonban, hogy a massza ne kerüljön bele a nyitott gyűrűbe. A massza megkeményedése után kis kanálalakú eszközzel tetszés szerinti viaszmennyiséget távolíthatunk el, a nélkül, hogy bajt csinálhatnánk. Ha egészen a masszáig
