Fogorvosi szemle, 1920 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1920-12-01 / 1-4. szám

27 töen erősítve. (13.—14. ábrák.) így kettős megerősítést érhe­tünk el, különösen akkor, ha a levehető prothezist úgy ké­szítjük, hogy az áthidaló drótívet, a hídvázat tartó koronákat, teljesen sima rágófelülettel, párhuzamos oldalfalakkal készítjük (ú. n. telescop-korona), a melyek a hídvázzal együtt a tör­­végek fogaira felczementeztetnek. Ezután az elsődleges ko­ronákra pontosan illő, rágófelülettel ellátott másodlagos öntött koronákat készítünk, a melyek szilárd összefüggésben van­nak a fogakkal ellátott kaucsukprothezissel, a mely az íven nyugszik és elül a prothezisen és a hídvázon át fúrt nyílásba illesztett szöggel szorosan zárható. (15.—16. ábrák.) Az 15. ábra. 16. ábra. áthidaló drótívet az esetleg szükséges áthajlási redő képzésé­hez felhasználhatjuk arra is, hogy a sebszélek közé sülyesz­­tett zinnlemezt hozzá erősítjük. (Lásd fentebb a 10.+11. ábrákat.) A 2. osztályba sorozható esetekben, úgy a sinezés, mint a prothezises ellátás tekintetében nehéz a helyzetünk. Itt a defektust határoló törvégek közül csak egyik van fogakkal ellátva, a másik fognélküli. Ha a defektus és a fogatlan tör­­vég kicsiny, a foggal ellátott époldali törvég pedig nagy, el­járásunk a következő : Az époldali fogakat Schröder-gyüríík és drótligaturákkal felerősített, belső ívvel kombinált, Schröder­­ívvel vesszük körül. Pontosan artikulációba állítva, gipsz­harapás után siklósínbe helyezzük. (A felső fogak is ellátan­dók Schröder-ívvel.) A Schröder-ív defektus felőli végére

Next

/
Oldalképek
Tartalom