Fogorvosi szemle, 1920 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1920-12-01 / 1-4. szám

23 akkor a szükséghez képest rövidebb-hosszabb ideig használ­juk az ívek horgaiba akasztott intermaxilláris gummi- vagy drótligaturát. A repozició megtörténtével kétoldali ferdesík, vagy kétoldali siklósín segélyével tartjuk egy ideig helyzetük­ben a törvégeket és csak későbben kötjük össze a sine­­ket a defektus fölött, közéjük forrasztott drótívvel. A siklósín jobb a ferdesíknál, mert nem akadályozza a drótligaturát és mert szájnyitáskor is helyzetben tartja a törvégeket, míg a ferdesík csak szájcsukáskor. Ha ferdesíkot használtunk, a tá­gítás befejeztével a rögzítéshez át kell alakítanunk függőle­ges helyzetűvé és úgy áthidalnunk a defektust. (5. ábra.) Természetesen a siklósinek alkalmazásakor mindig felső Schröder-ívet is kell alkalmaznunk, mert a siklósín felső, vályús része ahhoz van forrasztva. .Ha a defektus még na­gyobb, akkor különleges tágító eszközöket használunk: így esetleg az úgynevezett ollós tágitót, ahol a tágítást az ívek­hez forrasztott, a szájon kívül ollószerüen kereszteződő, erős drótszárak végzik, a melyeknek külső végét gummigyürük segélyével egymás felé húzzuk, és így ellenkező végük a törvégeket egymástól széttolja. (6. ábra.) Erősen tágít, de 6 ábra. 7. ábra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom