Fogorvosi szemle, 1920 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1920-12-01 / 1-4. szám
13 A havitisztulás jelentősége a fogászatban. Dr. Höncz Kálmán, egyetemi r. k. tanár. E tárgygyal foglalkoztam már 1902-ben is, mikor „A stomatologia összefüggése a többi orvosi szaktudományokkal“ czímü dolgozatomat megírtam: tapasztalataimat azóta e téren úgy klinikai rendelésem, mint magán-gyakorlatomban gyarapítottain. Hitschmann és Adler vizsgálataiból tudjuk, hogy az érett nő méhnyálkahártyája a tisztulási időközökben folytonos szabályos változásokon megy át és sohasem nyugszik. Ez érdekes változások leírása nem tartozik dolgozatom keretébe, csupán annyit említek meg, hogy az endometrium e változása szoros összefüggésben áll a működő petefészekkel. A Pflügerféle elméletben ma már senki sem hisz. Fränkel, Schröder és Neu nagyon értékes és érdekes vizsgálatai és kísérleteiből bizonyosra vehetjük, hogy a petefészekből időszakonként kijutó és véráramba átmenő váladék idézi elő a menstruatiót. A havitisztulás nemcsak helybeli elváltozásokkal jár, hanem megérzi azt az egész szervezet. Ott munkájából tudjuk, hogy a havitisztulás alatt a hőmérsék, érverés, vérnyomás, hősugárzás, izomerő, tüdőkapacitás, be- és kilégzési erő- és ínreflexek minő változásokat mutatnak, Schrader az anyagcserében talált a menses alatt figyelemreméltó változásokat. Sfameni a vérben kisebbfokú erytropeni-t és leukocytosis-t, Birnbaum és Oster pedig a vérmegalvadás csökkenését konstatálta, a mit azonban később Christea és Denk megczáfolt. Schaeffer statisztikájából azt a tanúságot meríthetjük, hogy a legtöbb nő a tisztulás tartama alatt medencze-nehéz-
