Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
7 csövön keresztül lélegeztetjük. A mintavétel előtt a horizontálisán fekvő betegnél az egész lemintázandó területet, beleértve az üregekben fekvő lenyomatanyag szabad felületét is, vékonyan beolajozzuk, a szőrös részeket pedig még azonkívül jó vastag vaselinréteggel fedjük be úgy, hogy a vaselin egy a szőröket borító felületet alkosson és gipsz ne folyhasson a szőrzet közé. Ez utóbbi veszély különösen az ú. n. angol bajusznál és kemény, sörteszerűen kiálló szőrzetnél áll fenn. Ezeket különös gonddal takarjuk le vaselinnel, esetleg selyempapírral. Egyes kiálló szőrszálakat vagy szőrcsoportokat levágunk. Most még meggyőződünk róla, hogy a lemintázandó terület kellőképpen van-e kendőkkel és vattával elhatárolva, a fül — esetleg orrnyílások el vannak-e dugaszolva és, hogy a légzésre szolgáló csövek helyükön vannak-e. Ily előkészületek után a gipsz keveréséhez fogunk. Egy mosdótálba íelényire kissé langyos, 28—30° vizet töltünk, a melybe egy evőkanálnyi sót teszünk. A gipszet kissé hígabbra készítjük el, mint a rendes lenyomatvételnél szoktuk. Az egészet kezünkkel jól elkeverjük (2. ábra), a míg a gipsz egyenletes konsistenciájú lesz és tenyerünkkel a pépet 4. ábra. A lenyomat-anyaggal kitöltött szájüreg a lenyomatanyag közé iktatott szájlégzésre szolgáló csővel.
