Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-01-01 / 1. szám

4

zavartalanul lélegzeni, Ha ezt nem tudná, akkor az orrlégzésről le kell mondanunk és szájlégzésről kell gondoskodni. A szájlégzést minden esetben alkalmazzuk akkor, ha pl. a száj sebesülése a beteget megakadályozza a száj összecsukásában, a mikor a szájüregről úgyis külön mintát kell vennünk. Ilyenkor az orrlyukakat vattával eldugaszoljuk és egy hüvelykujj vastagságú gummicsövet helyezünk a szájba kerülő lenyomatanyag közé, a mely csőnek hosszabb vége a

szájon kívül (2. ábra) marad. Ebben az esetben persze arra is vigyáznunk kell, hogy a gummicső szájüri vége szabad legyen, ne hogy a nyelv, a lágyszájpad vagy a lenyomatanyag zárja el.

A lemintázandó területen esetleg előforduló, sebesülés okozta üregekről, vagy a nyitott szájüregről plastikus lenyomatanyaggal (Stents vagy más kompositiós anyag) külön vesszük a lenyomatot. Gipsz e czélra nem használható, mert eltávolítása nagyon nehéz. A kompositiós lenyomatanyagok közül azok a legalkalmasabbak, a melyek aránylag alacsony hőfok mellett puhulnak, mert a sebüregben a magasabb hő fáj2. ábra.

Lenyomathoz előkészített beteg a stents-szel kitöltött szájüreggel és a szájlégzésre szolgáló csővel. A gipsz keverése.