Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
48 Ad b) Drótvarratok, fémcsavaros fixációk nem adtak jó eredményeket. Tehát használatos: bizonyos esetekben híd, prothezis; ha kicsi a hiány : periosteális varrat, csontvég felfrissítés. Nagy defektus esetén transplantáció. Prophylaxis. Korai helyes sinezés és életképes csontszilánkok megtartása: ez a két legfontosabb dolog. Az első betartásához nem kell különösebb kritika. A második kérdésben helyesen eljárni nehezebb, mert ha rövid ideig várunk a csontszilánkok eltávolításáig, akkor megtörténhetik az, hogy olyat távolítunk el, a mi még megmaradt volna. Ha sokáig várunk, azzal esetleg elősegíthetjük állízület keletkezését. Általános szabály mégis : nagy szilánkokat meghagyunk, kicsit, ha nagyon szabadon fekszik és genyed : eltávolítunk. A túlzásba vitt orthodontia, articulatio helyreállítása néha úgylátszik elősegíti állízület ketetkezéseit. Néha az az impressiónk, mintha helyesebb lenne belenyugodni egy nem egészen jó irányban gyógyult törésbe, mintsem állízület keletkezését előmozdítani.. Kis ívben, rövidüléssel gyógyult állcsonttörés után az ív utólag még mindig kitágítható. De ha defektust okozott a sérülés és mi mégis articulációt akarunk létesíteni, akkor egy rés támad, mely ha nem hidaltatik át — akár a rés nagysága, akár más oknál fogva — kész az állízület. Dozent Dr. O. Müller (Burgdorf) : Beitrag zur Amputation der Pulpa. Schweizerische Vierteljahrschrift für Zahnheikunde, 1917. Heft 2. Pulpa-amputáció alatt Müller az ín toto kauterizált pulpa koronarészletének eltávolítását és a pulpa-kamara kitöltését valamely, a gyökérpulpát fixáló és sterilizáló pasztával érti. Klinikai alapon szerző azon pulpabántalmakat jelöli meg, amelyeknél még nincsen apikális folyamat. Ezek a formák nagyon jól megkülönböztethetők a purulens és gangränas féleségektől nemcsak kórszövettanilag, hanem főleg klinikailag is. Az amputációnál tehát a parciális vagy totális pulpitisek
