Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-04-01 / 2. szám

31

is, mely ezen fogak konikus alakját kihasználva és kellő ligaturákkal ellátva, az ívek stabilitását nagy mértékben fokozza, oly esetben, ha azok siklósín vagy ferdesík hordozói gyanánt szerepelnek és ennek következtében a foghús felé irányított vertikális megterhelésnek és vongálásnak vannak kitéve. Tudtommal az ív e módosulatát eddig sehol sem alkalmazták.

Ilyen és hasonló eljárásokkal biztosíthatjuk a drótsínek mozdulatlan fekvését. Nézetünk szerint a drótsín a legtökéletesebb állkapocsorthopaediai sín, mert:

1. az összes sinek között a legkisebb helyet foglalja el; a fog- és sebfelületekből semmit sem takar el, mely szempont döntő kell, hogy legyen annak megítélésében, hogy a nagyfokú roncsolásokkal és lágyrészkomplikációkkal járó háborús állkapocssérülések kezelésénél mely sínező eljárásnak adassék előny.

2. Előállításának módja a lehető legegyszerűbb, úgyszólván semmiféle technikai előképzettséget nem kíván.

3. Maga a drótív nemcsak rögzítő, hanem rugalmasságánál fogva reponáló eszközül is szolgálhat. Egyáltalában a drótsínezés nagy alkalmazkodási képességénél fogva azon eljárás, mely sohasem hagy bennünket cserben, még azon esetben sem, hol nagy dislokácio, a hol a törési felölelek kedvezőtlen lefutása, vagy erős duzzanat és egyéb okok miatt a reponálás nehézségekbe ütközik és a retencio is csak nagy rezistenciák legyőzése mellett lehetséges.

4. A drótsínezés a drótligaturákban oly megerősítő eszköz fölött rendelkezik, mellyel az előbbi eljárások megerősítő szerei : a sróf, a fekete guttapersa, a czement alkalmazhatóságuk sokféleségében nem versenyezhetnek. Igaz, hogy szakszerű feltevéséhez bizonyos gyakorlati ügyesség elsajátítása elkerülhetetlenül szükséges.

*

Az eddig említett alapsínekhez szükség szerint segédkészülékek szerelhetők fel. E segédkészülékek vagy azt a czélt szolgálják, hogy az alsó és felső állcsont megfelelő