Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-04-01 / 2. szám

Az állkapocssinezésekről általában.

Irta : Müller Károly dr.

(Közlemény a Csobáncz-utczai honvéd hadikórház odontorthopaediai osztályából.) Előadatott a Fogorvosok egyesületének 1918-ik évi köz-és nagygyűlésén.

A pozíciós harczmodor következtében a háború folyamán feltűnő módon felszaporodott állkapocssérülések szakszerű gyógyítására, úgy a monarchia területén, valamint Németországban számtalan állkapocssérüléses osztály vagy önálló állomás (Kieferstation) alakult, mely helyeken alkalmazásban levő sínező eljárások igen különbözők. Lényeges eltérés mutatkozik a retenciót biztositó alapsínek szerkezetében és kivitelében ; igen változatosak és sokféle elven alapulnak azon segédsinkészülékek is, melyeket az alapsínekre felmerülő szükség és kifejtendő hatás szerint felszerelünk.

A közhasználatban levő sínek különböznek egymástól : anyag, alak és megerősítésük módja szerint.

Felemlítem először a kaucsuksineket, mely irány legexponáltabb híve Warnekros berlini tanár. Sínje a fogakat minden oldalról körülvevő és a processus alvealarisra is kiterjedő kaucsuksín. Miután kizárólag kaucsukból előállítva e sínek nagyon törékenyek volnának, azokba drótvázat ágyaz bele.

Megerősítő eszközül a guttapercsát használja, mellyel a sín belső felületét kibéleli. A fekete guttapercsa behatol felmelegített állapotban a fogközökbe és ott megkeményedve a sínt mechanikusan rögzíti, azonkívül a fogakhoz, sőt a foghúshoz való tapadó ereje is nagy. Főhátránya e megerősítő módszernek, hogy a fekete guttapercsa-kibélelést gyak-