Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
15 És végül pár szó még egy kari érdekről: ama bizonyos fogtechnikus-kérdésről. Ezt az ügyet a 112,026/1911. B. M. szabályrendelet véglegesen megoldotta és nincs más teendőnk, mint arra felügyelni, hogy visszaélések elő ne forduljanak. Az ügy, mint ilyen tehát be van fejezve. Ha mégis megemlékezem ma róla, azt más meggondolásból folyólag teszem és azért a következőkben nem is a tisztelt Közgyűlést, mint olyant apostrofálom, hanem inkább azt mondom: Kedves Barátaim ! A fogtechnikus ügyet nem a mi intencióink szerint rendezték. Akik orvosi részről ebben közreműködtek, azok velünk szembehelyezkedtek és mi ebből megfelelő konzekvenciákat vontunk le, illetőleg velük szemben orvostársadalmi retorsióval éltünk. De azóta nagyot fordult a világ! Maga az ügy: res judicata, tehát ma már meddő dolog azon okoskodni, jól rendezték-e vagy sem. De meg a világháború kataklysmája átformálta mindnyájunk kedély- és gondolatvilágát. A jövő nagy feladatainak megoldásánál, úgyis mint Testület mindenben azt kell keresnünk, ami öszszetart bennünket, nem pedig azt ami elválaszt. Miként mi sem vagyunk ma már ugyanazok, kik voltunk a háború előtt, úgy azok, akik egykor velünk szembehelyezkedtek, szintén mások lettek. A békülékenység szellemének győzedelmeskednie kell mindenütt, azért az én érzésem szerint — de nem akarok vele prejudikálni az Egyesület felfogásának — a múltakra a feledés fátyolát kellene boritanunk és ebből a felfogásból aztán szintén a megfelelő konzekvenciákat levonni. Ha kedves barátaim felfogása e kérdésben találkozik az enyémmel, akkor lesz rá mód a megoldást a megfelelő mederbe terelni. Tisztelt Közgyűlés! Az imént célzást tettem arra, hogy a háború előidézte érzelmi és eszmei átalakulásunk az egykori ellenfelekhez is lehetővé teszi a közeledést, mennyivel inkább ál! ez akkor, ha arról van szó, hogy barátainkkal keressük a szorosabb érintkezést. A háború szülte fegyverbarátság, mely monarchiánk népei és Németország, Bulgária meg Törökország között fennáll, nem szorítkozik csupán a harctéri cselekményekre, hanem
