Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
6 Evvel az argumentátióval nem akarok vitába bocsátkozni, csak egyet jegyzek meg: nem hiszem, hogy van orvosi facultás vagy orvos a világon, a ki approbálná azt a tételt, hogy a fogászati gyakorlat körébe tartozik „az egész száj, inclusive összes részeivel“ — nem hiszik azt maguk a stomatologusok sem! Ezen szakosztály címe után kapta az 1897-ben alakult Országos Egyesület a „stomatologus“ elnevezést. Kérdezem most helyes volt-e ennek az új címnek bevezetése? Egy megjegyzést már tettem az imént reá vonatkozólag. Mielőtt részletesebben felelek reá, közbevetőleg megjegyzem — noha elvi szempontpól nem fontos az általam adandó válaszra — de mégis a dolog megvilágítására szolgál, hogy az Országos Egyesület megalakulásánál a címkérdésnél a többség a „Stomatologus“ szó ellen volt és csak a kisebbség azon argumentatiója előtt hajolt meg, hogy miként a közönség más idegen szavakat megszokott, úgy lassanként ezt is meg fogja szokni. Azóta 27 év múlt el: orvosi fakultásunk ma sem ismeri el ennek a műszónak értékét, az orvosi világ mosolyog rajta, a szakorvosok a maguk jelzésére nem használják, a nagyközönség pedig teljesen értelmetlenül áll vele szemben. Az idő tehát nem szentesítette használását! De mondom, mindezt nem tartom nagyon fontosnak, noha mindenesetre furcsa fényt vet az idéztem szakosztályi indokolás ama állítására : „Régen érzett viszásságnak helyreigazítására történt a szakosztály czimének megválasztása ..." ama kérdés elbírálásánál helyes volt-e ennek az új elnevezésnek bevezetése? Az én felfogásom szerint 1896-ban elvileg a helyesség ellen nem szólt semmi lényeges argumentum, hogy úgy mondjam a szó becsületessége ellen nem lehet semmit sem felhozni. Hogy nem honosodott meg a gyakorlatban, az legfölebb csak azt bizonyítja, hogy ama bizonyos „régen érzett viszásság“ nem állott fenn. Azonban ezen elvi elbírálás mellett reá kell mutatnom egy nagyon sajátságos jelenségre, melynek azután messzire kiterjedő hatása volt és van szakmánkra és ez az: hogy lassanként e cím suggestiójaként, de ki nem mondva, hanem
