Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1917-11-01 / 2-4. szám
75 Mint embert az előkelő természetek szerénysége jellemezte, kitől azonban távol állott a megalkuvások kishitűsége. A mit igaznak tartott, azt vallotta bátran, becsületesen és mindenkivel szemben. Mint kutató — mert az volt minden ízében — ugyanaz az egyenesség és őszintesség volt sajátsága. Meg volt minden kvalificatiója, hogy egyetemi katedráról tanítson — egy hijján és ez szegte, mindegyikünknek igaz sajnálatára, egyetemi karrierjének útját: az élő szó, a kifejezés készsége nem állott rendelkezésére. Irodalmi munkássága az elméleti és gyakorlati problémák feldolgozásában egyaránt mélyen szántó gondolkodóra vall. És a mi ennél is még értékesebb: a felismert igazság útjáról nem téríti el semmi melléktekintet, sem elméletek, sem személyek iránti elfogultság. Soha olyant nem írt és nem mondott, a minek igazságáról tökéletesen meg nem volt győződve, a kutatást szinte a Tart pour Tart szenvedélyével végezte, ellentétben avval az író- és kutató-typussal, ki előre fogalmazott igazságokhoz keresi a bizonyítékokat és ha ilyenek nem akadnak, nem a feltételezett igazságot dobják sutba, hanem a bizonyítékokat idomítják, míg a látszólagos igazságot támogatják. Nemes és gyönyörű volt felfogása szakmánk helyzetéről és viszonyáról az orvostudományhoz. Rendületlenül hitt abban, hogy a fogászat ki nem szakítható az egyetemes orvostudomány testéből és e hitéből folyólag számos csatá rozása volt az ellentábor harczosaival. Nemes volt e küzdelme, mert őszinte meggyőződéséből merítette fegyvereit; gyönyörű volt, mert e fegyvereket fondorlatok nélkül használta és távol tudta tartani magától azokat az eltévelyedéseket, melyek ez ügy nem egy harczosát kalandos útakra vitték. Egész ember volt: lélekben erős, szívében nemes; egész tudós volt : a kutatás igazságától soha el nem tért. Mint ember emléke mindnyájunknak kedves, mint tudós díszhelyet foglal el szaktudományunk történetében. Salamon.
