Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-11-01 / 2-4. szám

jogászok, általános orvosgyakorlattal stb. foglalkozók szövetségei.

E kapcsolatból, tömörülésből megalakítani szándékozzuk „Középeurópai Fogorvos-Szövetséget“ (Bund mitteleuropäischer Zahnärzte). Ennek czélját, programmját röviden vázoljuk:

1. Időszakos, tudományos érintkezés (ülések, kongreszszusok),

2. Háborús tapasztalatok összeegyeztetése:

a) szaktudományos tekintetben (újabb gyógymódok, azok kritikája, sebesülési és gyógystatisztika stb.)

b) fogorvosi kar helyzete a katonai egészségügyi szervezetben.

3. Arcz, állcsontsérültek rokkantsági kérdése, (elvek a rokkantság fokának megállapítására, ehhez mérten anyagi segélyek mértéke; rokkantak prothezisekkel való ellátása békében stb).

Mindezen sok és fontos tudományos probléma közös munkával bizonyára eredményesebben oldható meg, mint elszigetelt tevékenységgel.

T. Kartárs Úr! E szövetség végül hivatva lesz a hivatalos viszonyt magyar és német fogorvos közt megjavítani. A magyar stomatologusok az 1909-i nemzetközi orvos-kongresszus alkalmából oly sértő módon viselkedtek a német fogorvosokkal, egyes-egyedül azért, mert ők nem orvosdoktorok, hanem csak szakorvosok, hogy az még most is — és méltán — fáj a német fogorvosi Karnak. Minden hitünk és érzésünk szerint ezt a taktikai és tudományos hibát végre jóvá kell tennünk nekünk magyar fogorvosoknak. A’ német fogászat a súlyos háborús feladatokat is példaszerűen és fényesen oldotta meg; a magyar stomatologia pedig leromlott; az érzelmi motívumokon túl meg van tehát a reparációnak tárgyi jogosultsága'is. Tehetjük azt annál is inkább, mert a tervezett Szövetség egyik alapfeltétele: Kari érdekek ki vannak zárva! Nekünk közös kari érdekeink nincsenek! A magyar (és osztrák) törvényhozás a fogorvosi gyakorlatot bölcsen az általános orvosi diploma megszerzéséhez köti; a német törvényhozás ugyancsak bölcsen — mert