Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-11-01 / 2-4. szám

41

CASUISTICUS KÖZLEMÉNYEK.

Dr. Landgraf Lőrincz ezredorvos bemutatásai a Magyar Fogorvosok Egyesületének 1917 febr. hó 11-én tartott tudományos ülésén.

1. eset. A felső állcsont többszöri törése, mely bizonyítja, hogy az állcsontok súlyos törései is aránylag könnyen gyógyíthatók, ha friss állapotban jutnak kezelés alá. Ebben az esetben a kemény szájpadlás haránttörésével állunk szemben az _5| — ]6-ig. Ezenkívül a középvonalban egy hosszanti törés van jelen, melynél a jobboldali felső törvég a 4—11 fogakkal együtt befelé húzódott és lesülyedt. Ez a törvég csak nehezen reponálható, nagy fájdalmak közepette. A 4J mögötti egész fogmedernyúlvány szétroncsolva, 5| luxálva, harántúl fekszik, mögötte az állcsontür, egy 3 cm. hosszú és 1 cm.-nyíre tátongó seb által meg van nyitva. [6 szétroncsolva, az itt beszájadzó hasadék a bal állcsontürrel közlekedik. A beteget sebesülése rendkívül megviselte. Gyógyítás: Az összes gyökerek és fogmaradványok eltávolítása. A jobb felső törvég narcosisban való erőszakos szabályozása egy már előzőleg elkészített ezüst rögzítőpánt útján, mely a baloldali törvéget is fixálja. A jobb állcsontürbe vezető hiánynak intraoralis plastikával való zárása. Gyógyulás körülbelül 4 hét alatt. Baloldalt később antrumgennyedés lépett föl. Az állcsonfürt a fogmederen keresztül megnyitom, kimosom és egy obturatort készíttetek, mely egyszersmind a hiányzó fogakat is pótolja. További 4 hét után az empyema is meggyógyul. A beteg mint harczképes bevonul.