Fogorvosi szemle, 1915 (8. évfolyam, 1. szám)
1915-06-01 / 1. szám
125 rólag az apparatus abbeli képessége, hogy a gyógyulást (a fenti hármas irányú értelemben) mennyiben teszi lehetővé? Ezt ki kellett emelni, mert éppen az állcsonttörések gyógyítási tanában a jelen háborúban kialakult olyan irány, mely a „modern“ jelszóval legújabban konstruált és bevezetett apparátusokra esküszik, a régebbi bevált és jónak bizonyult módszerek háttérbe szorításával. Ezeknek a „modern“ apparátusoknak is meg van a jogosultságuk, de csak kellő orvosi indicatió alapján alkalmaztatnak. A prothézisek elkészítésének és alkalmazásának leírásában azt a természetes sorrendet fogjuk követni, a mely önmagától kínálkozik, ha egy adott esetben prothézist kívánunk csinálni. Az első lépés tehát az állcsontról mintát szerezni. Csak némely esetben lehet ettől eltekinteni, a miről később még szó lesz. Mintát lenyomat útján kapunk. Lenyomatanyagul állcsonttörésnél kivétel nélkül gipszet használunk. Az ú. n. plasztikus anyagok (stents, stb.) tökéletesen hasznavehetetlenek. Ne ijedjünk meg mozgó fogaktól, laza sequesterektől sem, ezek mind nem állják útját a lenyomatvételnek, föltéve, hogy szem előtt tartjuk azt a szabályt, hogy a gipszlenyomatot nem szabad egy darabban kirántani a szájból, hanem késsel való széthasitás után egyes darabokban kiszedni. Ezen darabok a szájon kívül pontosan összeilleszthetők és az állcsont (fogak) hú negatívumát képezik. A negatívum után való positiv gipszminta készítése az odontotechnikában megállapított szabályok szerint történik. Nem akarjuk azonban elmulasztani megjegyezni, hogy a mi laboratóriumunkban minden lenyomat első rétegét ú. n. márványgipsszel öntjük ki. Ezáltal oly kemény réteget kapunk a készítendő protézis számára, a mi kizárja a mintának munka közben való koptatását. mely körülmény nem ritkán okozója lehet az apparatus nem jó illeszkedésének. A protézis tervezése. Ez függ természetesen legfőképpen a törés minőségétől, a mi alatt értendő a törés helye az állcsonton (e megállapítások tulajdonképpen csak az alsó állcsontra vonatkoznak, melynek törései a leggyakoriabbak); a
