Fogorvosi szemle, 1915 (8. évfolyam, 1. szám)
1915-06-01 / 1. szám
122 janak; hogy az izomzat, az Ízületek ne szenvedjenek és végeredményben a lehető legtökéletesebben helyreálljon a functio. E czélok elérése az idők folyamán különösen négy irány, négy methodus alakult ki a therapiában. Elsőben kell kiemelnünk az immobilizáló eljárást. Ez arra fordít főleg gondot, hogy a közeli Ízületeket kötésekkel, sínekkel (gipsz stb.) rögzíti addig, a mig a törés meg nem gyógyul és főleg arra ügyel, hogy a törvégeket jó helyzetbe tartsa. Figyelmen kívül hagy azonban több mellékkörülményt; így nem számol a tört csontot ellátó izomzattal, annak elváltozásaival (atrophia), sem az ízületekben beálló változásokkal (merev Ízületek). A második methodus a functionális kezelés, mely nem törekszik első sorban az anatomikus formák, alakok, lehető legtökéletesebb helyreállítására, hanem főczélja a functio helyreállítása. A szigorú rögzítés mellékes momentum és már korán iparkodik a töréssel szomszédos ízületek mozgatására. A törések kezelése során egy harmadik irányt jelöl meg Bardenhauer extenziós módszere, a mely methodus a két előbb említett előnyeit törekszik egyesíteni. Eszköze a czélirányos húzás, nyújtás. Végül említenem kell a csontvarratokat (ezüst vagy aluminium bronzdrót). E czélra természetesen a törvégeket szabaddá kell tennünk. Ha azt nézzük, hogy különböző időben miképpen gyógyították az eltört állkapcsokat az orvosok, akkor azt látjuk, hogy minden időben követték e gyógyításukban az általános sebészetben elfogadott vagy esetleg divatos eljárásokat. E pillanatban még inkább, mint bármikor, elég határozott kritikát mondhatunk ez eljárásokról. Elmondhatjuk, hogy az immohizliáló eljárás egymagában bennünket czélhoz nem juttat. Ha a gyógyulás tartamára a fogsorokat valamely módon (mondjuk normális artikuláció helyzetben) egymáshoz rögzítjük, avagy rögzíthetjük, ezzel egyszersmind az állkapocs ízületet helyezzük function kívül és pedig legtöbbször hoszszabb időn át. Ennek szomorú eredményei ma már mindenfelé ismeretesek. A beteg száját nem nyithatja, tisztán nem tarthatja, csupán folyékony táplálékkal élhet. Ma elmondhatjuk, hogy lomtárba kerültek már azok a kitalálások, a melyek
