Fogorvosi szemle, 1915 (8. évfolyam, 1. szám)
1915-06-01 / 1. szám
137 és sarjszövet. Beteg nagyon nehezen beszél, két törvég szabadon mozog és befelé retrahálódott. Nov. 23. gipszlenyomat, sinkészítés. Nov. 24. sinfeltevés. November 29. Műtét: Behatolás a mentalis táj közepén kb. 10 cm. metszéssel, a mandibula periosteumáig hatolunk, melyet átmetszve letolunk; mikor is kitűnik, hogy a mandibulatest a szó szoros értelmében apróra van zúzva úgy, hogy az egész test egy genyes törmelékes tömeget képez, melyet eltávolítunk. Azonban a legkívül levő s elég jó vitalitásu szilánkokból 2—3 darabot megtartunk és mozaikszerüen összerakjuk. Ezek itt-ott még a periosteummal is összefüggtek. Felettük a periosteumot katguttal összevarrjuk. A seb hátsó zugába gazecsikot vezetünk, a bőrt csomós varratokkal egyesítjük. A szájür felől eltávolítjuk a granulatiókat és csonttörmeléket s így a mandibula teste helyén kb. galambtojásnyi tir marad, melyet jodoform-gaze-zel tömünk ki. A fixáló sin feltevése után a beteg állkapcsát mindenfelé jól mozgatja. Öt nap múlva fonálkiszedés, seb p. pr. Gazecsík helyén kevés sebváladék, az üreg belső része is tiszta. Ma, a műtét 10 napján a fistula begyógyult, granulatio szépen halad, csontszilánkok jól megtapadtak. * Ezen esetek kapcsán alkalmazott és jövőben követendő eljárásunkat következőkben foglalhatjuk össze. Fogászati eljárás: A distractiós sin általi articulatio helyreállításában s a törvégek fixálásában merült ki. A sebészeti beavatkozás pedig egyrészt a necrotikus törmelék és sarjak eltávolításában, másrészt az osteoperiostealis plastika általi csontregeneraíio feltételének megteremtésében nyilvánult. Jelen öt gyógyult esetünk bemutatásával megalapozottnak véljük az utat, melyen a többi ily sérültünket is a végleges gyógyulás révébe fogjuk vezetni. Eljárásunk helyességének méltatását eseteink gyors és végleges gyógyulásában találjuk, mivel az így kezelt sérült már a negyedik hét után mint teljesen gyógyult visszanyeri harczképességét. Még egyszer megjegyezzük, hogy ezen