Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
41 A fog hiányzó szövetrészeit viaszból a kavitásról vett lenyomatok és a lenyomatokról nyert mintákon is felépíthetjük. Ezek a lenyomatok és minták éppen úgy készülhetnek, mint azt a porcellánbetétekről írtuk. A kavitásból eltávolított viaszmintáról az esetleg hozzátapadt nyálat vízzel, majd alkohollal letisztítjuk. A viaszmintán, annak a kavitás felé eső felületébe alávájásokat, árkokat is vájhatunk, de jobb ezeket a kész betéten végeznünk, mert a viaszminta könnyen alakját változtathatja. Nagyobb viaszminta belsejét üregessé is tehetjük. Erre a Roach-ié\e viaszszívó-készülék (lásd 51. ábra) alkalmas. Az eszköz szétszed-51. ábra. Roach-ié\e viasz-szívó. hető üres fémgömbjébe vattát teszünk ésagömbötlángfelettmegmelegítjük, majd annak kissé hajlított vékony csövecskéjét a viaszmintába szúrjuk. A gömb másik végére illesztett gummicsövön keresztül a fémminta belsejében megolvasztott viaszt a gömbbe szívhatjuk. Következő feladatunk már most a nyert viaszmintáról öntéssel tökéletes fémmásolatot készíteni. Az öntés lényegében abból áll, hogy a viaszmintát tűzálló anyaggal veszszük körül, azaz a viaszmintát ilyen anyagba ágyazzuk, a viaszt vékony csatornán keresztül kiégetjük és az így képződött üregbe: a formába, a mely a viaszminta legfinomabb részleteit is visszaadja, olvasztott fémet öntünk. A tapasztalat azt mutatta, hogy fémek öntése ürformába vékony csatornán keresztül csakis akkor sikerül, ha az olvasztott fémet erővel szorítjuk a formába. E czélra való készülékek a felhasznált erők szerint három csoportba oszthatók:
