Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

37 meg kell állapítanunk az irányt, a melyben a viaszformát ki fogjuk emelni. Oldalfalakat úgy kell alakítanunk, hogy azok e megállapított iránynyal szögleteket alkotó síkokat ne alkos­sanak. Egyes eltérések a porcellánbetétek leírt kavitás alakításától, a betét anyagának természetéből adódnak. így aranybetéteinkhez a kavitások lehetnek sekélyebbek, a kavitás szélei lehetnek letompítottak, legömbölyítettek. Metsző- és szemfogakban esztétikai szempontokból in­kább a lingválisan nyíló és rendszerint approximális felüle-ÍH 41. ábra. tekről kiinduló szűvas folyamatokhoz javasolható az arany­betét (41., 42. ábrák). Ha a fog mindkét approximális felü­letén van kavitás, a két kavitást a lingvális felszínen esetleg egyetlen kavitássá köthetjük össze (43. ábra). Helyén való az aranybetét továbbá metszőfogak rágóélének, szögletének pót­lására is (44. ábra). De leggyakrabban őrlőfogak kavitásai­­nak és pedig kütönösen centrális (1. 45. ábra) vagy appro­­ximo-centrális (1. 46. ábra) kavitásaihoz van helye az arany­betéteknek. Approximális kavitásokhoz a kellő és elég tág szeparáció előfeltétele a helyes alakításnak, a mikor éppen úgy, mint a töméseknél láttuk, meg kell felelnünk az „ex­tension for prevention“ elvének. A gingivális szélt a szabad

Next

/
Oldalképek
Tartalom