Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

32

formát. Az anyagot beágyazás nélkül olvasztja önmaga szerkesztette kályhában. A Trítzsche anyaga csak igen kis mértékben zsugorodik; ha nagyobb betéteken a zsugorodás számottevő, akkor újabb anyag felrakásával a kavitásban pótolható a hiány: a betétet persze újra kell égetnünk. A megolvasztott betét felszíne nem sima, nem fényes; úgy hogy külön kell annak fényt adnunk. E célra finom, fehér por szolgál, melyet Trítzsche anyaga mellé ad és a melyet vízzel keverve, ecsettel viszünk a betét felületére és arra reáolvasztjuk.

B) Betétek kész porcellándarabokból.

Tudtunkkal A J. Volck 1857-ben volt az első, a ki porcellándarabot a kavitáshoz alakít s azt a kavitásban puha aranynyal rögzíti. Wood 1862-ben rájön, hogy sok időt takaríthatunk meg, ha különböző nagyságú, színű, alakú porcellándarabokat tartunk készen. Wood e darabokat amalgámmal rögzítette a kavitásba. Starr 1871-ben a Whiteczéggel ilyen porcellándarabokat készíttet is; Webb 1882-ben dicséri is a betéteket. Később Dalt (1887), Storer How ('889), Jeffery (1899), Hinrichsen (1898), Touvet-Fanion (1901), Guttmann (1901), Robin (1901) stb. fejlesztették tovább az eljárást.

Ma az előző fejezetekben tárgyalt eljárás, hogy minden egyes kavitáshoz külön olvasztunk porcellándarabot, kiszoff

® a

Ül 1

a

a é ® j

1

fi a

a

b

c

35. ábra. Da//-féle betétek (a, b

); c betét

5

1

alsó (rögzítendő) felülete.

£

i

•------- "IWWW |i!3i

37. ábra. Guttmann

csiszolt porcellán]

pálcikája.

a

b

c

rította azt a módot, a melylyel 36' ábTM' GuUmann%^lk°bm'’

élve, hogy úgy mondjuk, a

kavitást kell úgy alakítanunk, hogy az a készenlétben tartott (a kereskedésben kapható) kész porcellándarabok befogadá