Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
26 módja, a beágyazóanyag mennyisége stb., úgy hogy ajánlatos, hogy az egyes porcelánokra, melyekkel dolgozunk, előre kísérletileg megállapítsuk az előbb említett segédeszközökkel (talán legczélszerűbben a Segw-kúpokkal) a helyes időpontot, a mikor porcellánunk teljesen megolvad és kivehető. Landgraf az olvadáspont helyes megítélésére az utolsó égetéskor finom kis csücsköt épít a betéten, a mit szemmel könnyen ellenőrizhet. Ha a kályhában ez leolvad és elterül, akkor veszi ki az egészet. A porcellán megolvasztásakor azonban annak túlhevítésétől félve, más hibába is eshetünk, ugyanis nem olvasztjuk meg tökéletesen az anyagot. Az ilyen betét sötétebb, homályos, szemcsés felületű, kevésbé tömör és rendszerint likacsos; a szájban csakhamar színét veszti. Említettük, hogy a porcellán megolvasztásakor, illetőleg lehűlésekor az anyag nagy mértékben zsugorodik. Így a fóliáról az anyag rendszerint lehúzódik és a fólia és az anyag között rések keletkeznek, melyek később csak nehezen és tökéletlenül tölthetők meg újra az anyaggal. Az anyag elhúzódásával, különösen ha a beágyazás nem volt tökéletes, a fólialenyomat is változtathatja alakját. így érthető, hogy mindent elkövettek e zsugorodás csökkentésére, illetve az abból keletkező hátrányok kikerülésére. Természetesen, minél nagyobb a porcellántömeg, a melylyel dolgozunk, annál nagyobb a zsugorodás. Witzel nagy Jenkins-betétek készítésekor legelőször a lenyomat oldalfalaira olvaszt néhány helyen anyagot; Le Cron megtölti a lenyomatot teljesen az anyaggal, majd annak felületét késsel keresztalakban bemetszi és csak ezután éget; Williams az első olvasztáskor az alapot teljesen üresen hagyja, csak az oldalfalakra éget köröskörül anyagot. A zsugorodás lényegesen csökkenthető úgy is, ha műfogdarabkát vagy porcellánunkból előre égetett kis darabkát helyezünk a lenyomatba, illetve a lenyomatot kitöltő porcellánpépbe. Ha fogszögleteket, csücsköket, nagyobb, szabad felületeket égetünk, még fokozottabb figyelemmel kell lennünk az utolsó égetésekre. Ilyenkor, ha csak kelleténél valamivel tovább égetjük a betétet, a szabad felületek összeolvadnak és beté
