Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
13 A lenyomatvétel. A lenyomat készülhet A) közvetlenül a kavitásról, a mikor a kavitás falaira arany- vagy platinafóliát idomítunk; B) készülhet minta után, melyet a kavitásról valamely anyaggal nyerünk. A) Közvetlen lenyomatvétel a) aiany- b) platina-, c) platinaaranyfóliával. a) Lenyomatvétel aranyfóliával. E czélra elég vékony, tehát jól simuló fólia jó (Williams-féle 30-as vagy 40-es, Crescent-féle 30-as vagy a Herbst-félék*). Ha túlságosan vékony a fólia, akkor nagyon könnyen szakad, ha pedig nagyon vastag, akkor rosszul simítható és a rögzítő cementréteg is nagyon vastag lesz. Lenyomatot a kavitásokról fóliával úgy nyerünk, hogy a kavitásnál nagyobb, annak széleit 3—4 mm.-rel túlérő fóliadarabkát borítunk a kavitásra és taplódarabkákkal a fólia középrészeit lassan a kavitás alapjára nyomjuk. Az első taplódarabra egy másodikat, majd harmadikat teszünk, míg a kavitás meg nem telik, végül nagyobb darabot szorítunk az előbbiekre úgy, hogy ez már most a fóliának a kavitás szélén túlérő peremét is borítsa. Minden egyes taplódarabkát sima fém vagy más anyagból való simítóval nyomkodjuk egymásra úgy, hogy a fólia a kavitás alapjára és az oldalfalakhoz szorosan odasimuljon (I. 25. ábra a). Ha nagyjában a fólia már a kavitás falaihoz simul, akkor a taplódarabkákat a kavitásból kiveszszük és a simítókkal most már közvetlenül a fóliát simítjuk a kavitás falaira. Ha a taplódarabká* Ezek a fóliák (10 X 10 cm.) négyszögletes lapok és ha azokból esetről-esetre vágunk a kavitás nagysága szerint egy-egy darabot, akkor nagyon sok a hulladék (veszteség). Smreker azt ajánlja: vagdaljuk le e lapokat különböző széles csíkokra és azokat szélességük szerint (4, 6, 8, 10 mm. stb.) osztályozva, rekeszes dobozokban tartsuk. E csikókból azután esetek szerint vághatunk a kavitás nagyságához illő darabot. a b 25. ábra.
