Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
9 alsó falat egymással nem párhuzamosan szabjuk, hanem úgy, hogy pl. e falak labiálisán összetérjenek (12. ábra); 3. hogy a cervikális falat viszszük egész hosszában mélyebben a gyökér felé és így annak elülső végén keletkezik gyenge labiális fal. Metszőfogak metsző élére terjedő approximális kavitások. A lenyomatot rendszerint a fog hossztengelyében távolítjuk el. A kavitást a lehető legnagyobbra alakítjuk, hogy beté-13. ábra. 14. ábra. 15. ábra. tünk lehetőleg testes legyen. A betét támaszát erőművi behatások ellen a kavitás cervikális fala alkotja, azért e cervikális falat lehetőleg úgy alakítjuk, hogy hegyes szögben essék az axiális falra. Ezt annál is inkább tehetjük, mert a lenyomatot a fog hossztengelyében távolítjuk el. így, annak ellenére, hogy a cervikális fal hegyes szögben esik az axiális falra, a lenyomat a kivételkor nem húzódik el. Az axiális fal a rágóélen szabadon érje a fog felületét, lehetőleg derékszögben (13—15. ábra). Ha hegyes, vagy tompaszöget alkot a rágóél a kavitás alapjával, akkor betétünk vagy a meghagyott zománchasábok csakhamar letöredeznek a természetes rágóéllel való érintkezés helyén. (16. ábra.)
