Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-06-01 / 2. szám
60 A főtörekvés oda irányul, hogy csak orvosdoktor folytathasson fogászati gyakorlatot. A harcz a hivatalos körökkel igen heves. Akadt ott egy senator, névszerint Bienvenu-Martin, ki a fórumra oly conservativ véleménynyel állott ki: „les dentistes sont des gans sans aveu“ (a fogászoknál nincs haladás); csakhogy az orvosok egyesülete, mely kb. 300 tagot számlál, igen szép és érdekes feliratot szerkesztett, melyet a mostani igazságügyminister igen kegyesen fogadott. A felirat dr. Conet tollából származik és felhozza mindazon érveket, melyeket közülünk mindenki tud és érez is. A vezérfonal a morálra hivatkozik, hogy minél magasabb valakinek a képzettsége, annál valószínűbb és fejlettebb a morális érzéke is. Nem zárja ki ugyan a két dolog egymást, de gyakoribb a magasabb képzettség mellett és ritkább a kevésbé képzetteknél. Például a szülészorvos és a szülésznő van egymás mellé állítva, hol a szülésznő alacsonyabb képzettségénél fogva fegyvertelenebbül áll szemben a hivatásával járó kisértéseknek, mint a szülészorvos. A feliratnak különben van egy másik igen szellemes hasonlata is, melyben a fogászatot a sakkjátéknak egyik figurájához hasonlítja a szerző, mondván: hogy tudjon valaki jól sakkozni, ki csak az egyik figurának a húzásait ismeri ? A fogászat ugyan egy specialis szakma, de tekintettel arra, hogy localis betegség nincs a szájban, abban résztvesz fog, foghús, csont, ideg, gyakran a fogak betegsége exponense csak egy általános szervezeti bajnak, pl. czukorbaj, hogy továbbá azokhoz feltétlen orvosi ismeretek, különösen sebésziek szükségesek. A feliratban követeli továbbá a szerző, hogy az 1892,-i törvény ama rendelkezése szigorúan betartassák, mely szerint a törvényszék előtt szakértő csak orvosdoktor lehessen. Utóbbi időben éppen ezen rendelkezés ellen vétettek legtöbbet. Előfordult több oly eset, melynél chirurgo-dentistek mondtak szakértői véleményt orvosok felett. Szerző kéri végül kérelmének, miszerint csak orvosdoktor folytathasson fogászati gyakorlatot, törvénybe iktatását. Dr. Székely József.
