Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-06-01 / 2. szám
57 vizeletnehézségben szenvedő betegeiknek diureticumot rendelnek, holott nem veseelégtelenséggel, hanem kifejezett prostata-hypertroph iával állanak szemben. Ha valaki arról panaszkodik, hogy a nyelőcsövében idegen testet érez, a szondázásra legczélszerübb olyan eszközt választani, a melynek segítségével az idegen test mindjárt el is távolítható; mielőtt pedig behatóbb eltávolítási kísérlethez fognánk, ne feledkezzünk meg egy adag emeticumról, a mely igen gyakran minden egyéb beavatkozást helyettesít. Ezeket is jó volna a gyakorló orvosok figyelmébe ajánlani. Erdős János dr. Az érzéstelenítés a fogászatban. Irta Wein Dezső dr., fogorvos. N. 8. 131 lap, Kertész József könyvnyomdájának kiadása. 1913. Ára 8 korona. A fogorvos elé tornyosuló kérdések közt bizonyára első helyen áll az érzéstelenítés és úgy a beteg, mint az orvos nézőpontjából egyike a legfontosabb kérdéseknek. A sebészetnek az utolsó évtizedekben elért, szinte szédületes fejlődése a legszorosabb okozatos összefüggésben áll az érzéstelenítő eljárások tökéletesedésével. A cocain ismerete óta és a mióta úgy a beteg egyén, valamint az orvos tudja, hogy a fájdalmasság kikerülése nem tartozik a lehetetlenségek sorába, minden orvos elemi kötelessége ennek kikerülése. A szerző ebből a felfogásból kiindulva igyekszik az előttünk fekvő munkában amaz elveket és eljárásokat csoportosítani és megbeszélni, melyek megismerése, illetőleg elsajátítása után a fogorvos is részesítheti a betegeit a fájdalom nélküli gyógyítás áldásaiban. A Budapesten megtartott legutóbbi (1909) nemzetközi orvoscongressus stomatologiai szakosztályában tartott előadásában állította fel azt az elvet, hogy a modern fogorvosnak fájdalmat okozni nem szabad. Az eljárása iránt mutatkozó általános nagy érdeklődés indította a szerzőt arra, hogy rendszerbe foglalja azokat az érzéstelenítő eljárásokat, melyek birtokában fájdalom nélkül gyógyíthatjuk a fogakat.
