Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-06-01 / 2. szám
48 és egy lemezzel elfedte a bal állcsont falának defectusát is. Hogy nyelésnél és beszédnél tökéletes záródást érjünk el, a lemez bal oldalára fekete guttaperchát raktunk és pedig a megmaradt lágy szájpad magasságáig, a mily magasra nyelésnél és beszédnél emelkedett. Többszöri felrakás után, miután a guttapercha só- és jégkeverékben áztatás után megkeményedett, teljes záródást értünk el nyugalomnál éppúgy, mint nyelésnél és beszédnél. Az obturatorkészítés szokott módján az a guttaperchatömb üregesen, beletömött vattával a műdarabhoz vulkanizáltatott; ezáltal a beteget oly állapotba hoztuk, hogy a táplálkozásnál és beszédnél semmi nehézsége nem volt. További feladatom volt a külső defectust elzárni és azt műszemmel ellátni. Ezen feladatot a legkülönbözőbb módokon oldottam meg. A defectusról vízben megpuhított stents-masszával vettem lenyomatot. Hogy a patienst ne kínozzuk, először egy darab lenyomatanyagot csak felületesen nyomtam a defectusra; itt nem figyeltem a pontosságra, mert a pontos lenyomatot úgy értem el, hogy én az ezen lenyomat után készített kaucsuklemez hátlapjára rá guttaperchát raktam, a melyet azután óvatosan nyomtam a defectusra. Miután a massza kihűlt, pontos lenyomatom volt a sebszélekről, így azután egy másik kaucsuklemezt készítettem, a mely pontosság dolgában semmi kívánni valót nem hagyott hátra. A kaucsuklemezbe szempillákat készítettem és nyílást egy megfelelő műszem számára, végül a lemezt egy arczképfestő által a patiensnek megfelelő arczszínre festtettem. Egy másik kaucsuk-lemezt megfelelő színű viaszöntvénynyel (moulage) fedtem be, a melybe még mesterségesen beerősített hajszálakból szemöldököt is készítettem. A harmadik lemezen már az alapot platiniridíumból stanczoltuk és erre nehezen folyó porczellánmasszát raktam fel, a melyet azután könnyen folyó porczellánnal, mely a fogak festésére használatos, megfelelő színezéssel láttam el. Ezen fedőlemez megerősítése a patiensnél könnyen volt kivihető.
