Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-10-01 / 3. szám
105 Kampis János osztálytanácsos kötelességének tartja, hogy néhány általános felvilágosítással szolgáljon. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy mihelyt Körmöczi indítványa a lapban megjelent, a minister rögtön tudomást szerzett róla és a nélkül, hogy bevárta volna a szövetség állásfoglalását, a maga részéről nyomban megtette azt, a mi módjában áll a sérelmek reparálására. Ha egy-két esetben utólag is adtak vizsgajogot, az különös méltányossági szempontból történt. Az a kívánság, hogy az orvosoknak engedtessék meg, hogy saját műhelyükben műdarabokat készíthessenek, a kereskedelemügyi minister hatáskörébe tartozik. Megjegyzi, hogy a rendeletbe nem tévedésből került bele az, hogy „készíthetnek“, hanem szándékosan, az ipari hatóság javaslatára. A czímhasználat tekintetében a felhozott esetekben a sérelem kétségtelen. Más czímet, mint „fogtechnikus", vagy „fogműves“, a szabályrendelet értelmében nem használhatnak. A mennyiben a fogtechnikusok egy része ez ellen vét, megsértette a szabályrendeletet és alája esik a megtorló rendelkezéseknek. A leghelyesebb, ha az érdekeltek maguk tesznek feljelentést. Hogy ennek a sérelemnek a jövőben elejét lehessen venni, az orvosi kar közreműködésére is számítani kell. Az ipartestületi diplomák épp ilyen sérelmesek. A belügyminister a kereskedelemügyi ministerhez intézett átiratában közölte, hogy ez nemcsak beleütközik a szabályrendeletbe, de egyenesen azt czélozza, hogy az ipartestület a kormány intentióját hamisítsa meg. Azért kérte a kereskedelemügyi ministertől, hogy tekintet nélkül arra, milyen álláspontot foglal el ez indítvány tekintetében az Országos Orvos-Szövetség, már most vizsgálja meg ezeket a visszaéléseket és ha ez csakugyan előfordulna, tiltsa el az ipartestületet ilyen tanúsítványok kiadásától és utasítsa a már kiadottak visszavonására. A kereskedelemügyi minister értesítése szerint az elöljáróság el is tiltotta az ipartestületet és ez a határozat most van felebbezés alatt. A minister, mint harmadfokú hatóság, a mennyiben a felebbezés odáig kerülne, szintén ilyen értelemben fog dönteni. A mi a „vonható“ és „vonandó“ közti distinctiót illeti, a minister ezt nem is vette volna fel, ha
