Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
68 A mi engem illet, én is elhatároztam, hogy a titkári tisztséget többé nem vállalom. Elvezettük az egyesületet a mai fordulópontig, hol esetleg új harczok, új viszonyok várnak a fogorvosi karra, álljanak tehát új erők a kar élére. Midőn az egyesület vezetőségét új kezekbe adjuk, bizonyos tagadhatatlan plust adunk át, ahhoz képest, a mit átvettünk. Igaz ugyan, hogy ezen legújabb m. rendelet sokak előtt úgy tűnhetik fel, mint a vetésünket ért jégverés. Az újabb fordulat azonban ismét úgy látszik javunkra billentette a mérleget; de egy bizonyos, hogy erős elkövetkezendő harczok előtt állunk: a működés teréről leszorított egyének okvetlenül agitálni fognak, szervezkednek, hogy képzelt jogaikat érvényesítsék. Erre az új harczra, mely bizonyosan be fog következni, kell az új vezetőségnek előkészíteni a fogorvosi kart, hogy az őt készületlenül ne találja. Ennek kell az első és főfeladatnak lennie. A továbbműködés és fejlődés alapját mi megvetettük; egyesületünk immár a második lustrumban folytat rendszeresített tudományos munkát; az egyesület lapja megerősödött; pénztárkészletünk is jelentékenyen meggyarapodott; csak 11 éves működésemnek legkedvesebb ideálját, a törhetetlen egységesítés megteremtését, a kollegiális együttérzés és solidaritás erős várának megépítését nem bírtuk befejezni, nem tudtuk tető alá hozni. Mi az oka? a mi gyengeségünk-e, vagy a kollegákban megrögzött széthúzási vágy, nem tudom, nem akarom keresni. Csak azt érzem, hogy bennünk a jóakarat nem hiányzott. Ha az utánunk jövő vezetőség egyesületünknek s a tudománynak fejlesztését és a kartársi együttérzés nagy eszméit fogja munkálni, akkor mi támogatni fogjuk őket minden munkájukban teljes erővel s ugyanolyan lelkesedéssel, mintha a mi kezünkben volna a vezéri bot. Fogadják őszinte köszönetemet és hálámat a sok éven át tartó szíves bizalmukért és mentsenek fel bennünket a tisztségeinkkel járó kötelmek alól. Dr. Körmöczi Zoltán.
