Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
47 títása mindenféle szájvizekkel teljesen meddőnek bizonyult, sőt minden modern szerző, köztük Herrenknecht,1 határozottan elveti a rendszeres öblögetést chlorsavas kálival, lysollal, sublimáttal, salicylsavval és minden más szerrel, a mely a nyálkahártyát edzi. Manap a száj megszabadítását az ételmaradékoktól hangoztatják és erre a czélra többiek között a szájüreg kiöblögetése langyos, ha éppen tetszik, 1—2°/0-°s konyhahós víz teljesen megfelel. Herrenknecht szerint legczélszerübb azt minden étkezés, főleg este, lefekvés előtt alaposan végezni : a vizet erélyesen kell dobálni a szájban és többször megújítani. Wallace a vízfogyasztást az étkezés befejezése utánra kívánja helyezni. Az angol tanulók egészségi 10 parancsolatjának 4.-éből, mely szerint a szájukat naponta kétszer öblögetni és a fogat mosni akarják, az első felet készségesen elfogadták. Részemről a második részét is hajlandó voltam elfogadni és reámutattam azon mozgalomra, a mely az angol iskolákban elterjedt és mely a legszegényebb gyermekeket is arra buzdítja, hogy fogkefére takarékoskodjon, sőt James Kerr, a londoni grófság iskolaegészségügyi szakosztálya vezetője sokat vár az angol szellemnek megfelelő fogkefe-kluboktól. Az angol tanítók nagyban 2V4 pennyért (221/» fillér) veszik a fogkeféket és 2'/a pennyért (25 fillér) adják el és gondolkodtam, hogy miképp tudnám ezt az eljárást nálunk meghonosítani. Kénytelen vagyok azonban elismerni, a mint azt a vitában minden oldalról hangsúlyozták, hogy ezzel éppen a fogak közeibe szorítjuk, préseljük az ételmaradékot. A fogpor használatáról, még a teljesen közömbös iszaposított krétapor alkalmazásától már rég elállottam, nem tartván szükségesnek a fogak fényesre csiszolását, akár mint egy kilincsét. Hátramarad tehát még azon ételmaradékok eltávolítása, a mik a fogak közeibe szorultak, a mely czélra a fogpiszkáló, ha jó, nem szálas, ajánlható, bár sok ember a nyelvével egész jól tudja eltávolítani. 1 Münch, mediz. Woch. 1910.
