Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
27 Nagyon kívánatosnak tartanám ezen adatok kiegészítését vidéki városokban végezett vizsgálatokkal és nevezetesen kutatandó volna, vájjon olyan helyeken, a melyeknek városi jellege régi, pl. Pozsonyban, Sopronban, Temesváron, milyenek a fogviszonyok, szemben oly helyekkel, a hol a falusias jelleg még most is az uralkodó, pl. Szentesen, Hódmezővásárhelyen. Már az eddigiekből is azonban két fontos következtetést vonhatunk le: 1. A maradandó fogak romlása szintén rohamos, úgy hogy a 18 éves ifjaknak csak körülbelül 5—6%-ű mondható kifogástalan fogúnak. 2. A miveltebb köreink is egyelőre még igen kevés súlyt fektetnek gyermekeik fogainak szakszerű kezelésére. 111. A szemfogak káros következményei. Mivel a statisztikai adatok szerint kétségtelen, hogy a fogszű a „legelterjedtebb népbetegség“, a küzdelem ellene a legnagyobb erélylyel folytatandó. Maga Jessen1 két tétellel igazolja a küzdelem szükségességét: 1. A rossz fogazat akadályozza a gyermek fejlődését, befolyásolja az iskola- és tanképességet és előmozdítja a fertőző bajokat. 2. A népiskolai tanulók rendszeres fogorvosi kezelése fontos segédeszköz a fertőző betegségek kezelésében és a gümőkór megakadályozásában. A káros következményektől, a miket a rossz fogak maguk után vonnak, függ egyes-egy-edül, vájjon ezen elterjedt bajjal szemben a küzdelmet föl kell-e vennünk, vagy pedig összekulcsolt kezekkel nézzük a fogak romlásának terjedését. Külön-külön kell vizsgálat tárgyává tennünk, mik a káros következmények az egyén, mik a közösség (iskola, hadsereg) szempontjából. A kritika fáklyájával kell minden egyes lehetőséget megvilágítanunk és nem szabad megelégednünk bármily neves mesterek kijelentéseinek idézésével, mint például 5. jelentése 1907-ből.
