Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-10-01 / 3. szám
163 jobban kell vigyáznunk. Azon kell lennünk, hogy minden egyes felület és szél oly tökéletes legyen, hogy az könnyen tisztítható legyen. És végre, lelkesednünk kell a hivatásunkért, ha a beteg együttműködését kívánjuk. Ezeket szem előtt tartva, mi meg fogjuk tenni kötelességünket és lehet, hogy megjön az idő, a midőn nem lesz többé pyorrhoea. * * * Szerzőnek ezen beható és tanulságos czikkéhez külön kommentár nem szükséges. Azonban miután ő a kérdést tisztán a general practitioner, a gyakorló fogorvos szempontjából tárgyalja, nem pedig az orthodontistáébói, a kit ő egy egészen másnemű specialistának tart, legyen nekem e helyen megengedve a tárgy tökéletesebb megvilágítása czéljából e czikket a következőkben kiegészíteni. A Wilson kartárs által említett prophylaxis szerint a pyorrhoeának, továbbá a malocclusio és ennek révén újra csak a pyorrhoeának túlnyomóan nagy részét hiúsítaná meg. Maga is megvallja, hogy nem az egészet. A többi részéről azonban nem szól. Lehetnek a malocclusiónak más specialis okai is, a pyorrhoeának is. Sőt bizonyára nagyobb mértékben, mint a hogy azt Wilson gondolja. És vannak is. Ezeknek tárgyalása azonban nem tartozik ezen czikk keretébe. Erről talán majd legközelebb. A szerző által kilátásba helyezett ideális állapot nem utópia, hiszen vannak már nálunk is elvétve ily szigetecskék és némely nyugati kulturállamban egész társadalmi rétegek, melyek ugyan még csak vékony hártyácskák ott is, de mihamarabb mélyebb és mélyebbre ható rétegekké fognak válni. Ha megtanultak az emberek az évezredek folyamán mosakodni, fürdeni, hajukat és szakálukat ápolni, úgy meg fogják tanulni szájukat is ápolni annál is inkább, mert ebben a növekedő kultúrán kivül egy hatalmas rúgó is működik közre: az anyai szív. Rajtunk gyakorló fogorvosokon áll, hogy kötelességünket végezzük és tényleg a pyorrhoea csak szórványos betegség lesz. Dr. László Mór.
