Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-10-01 / 3. szám
148 ugyan, de reméljük, hogy lelkes követőinek s zseniális tanítványainak tapasztalatai, nemsokára oly útbaigazítással fognak szolgálni, hogy azon minden fogorvos el fog tudni indulni. A fogak rendellenessége kétféle lehet, vagy veleszületett, vagy szerzett. A veleszületett fogrendellenesség ismét lehet öröklött vagy nem, a szerzett pedig rossz szokások, mint pl.: ujjszopás, ajakharapás s nyelv előre tolása stb. következménye, vagy pedig azáltal jöhet létre, hogy valamely tej- vagy állandó fogak korán lettek eltávolítva, vagy valamely tejfog későn. Mindenesetre ezeket a momentumokat tekintetbe kell venni a regulatiónál, mert a prognosis szempontjából igen fontosak. Hogy valamely rendellenességből pontos legyen a diagnosis és így azután tervet csináljunk, nem elegendő a szájban való vizsgálat, de pontos szájlenyomatokkal kell bírnunk, hogy a positiv modell annál tökéletesebb legyen. Ezen czél elérésére még mindig a gipsz az, a mely a legjobb modellt nyújtja. Bizonyos esetekben a stentset is igénybe veszszük, de csak igen ritkán és ha csak lehet, a gipszlenyomat mellett maradunk. Gipszlenyomathoz rendesen fehér gipszet használunk, a mely által létrejött lenyomaton minden hiány könnyebben látszik meg, mint a festetten. Angle a lenyomatvételhez külön kanalakat is készített czinkből, a melyek oldalszélei igen magasak, azonkívül többékevésbé az egész kanál idomítható, úgy hogy velők a legkomplikáltabb fogsorokról is igen jó minta vehető. A kanalak felül öt, alul három nagyságban vannak meg. De ha szükséges, ezek bárhol megkisebbithetők, mert fémollóval nagyon könnyen elvághatók s így minden szájról nemcsak a fogakat, hanem a fogínyrészt egész az áthajlási redőig kényelmesen lenyomatban megkaphatjuk. A lenyomat. A lenyomatvétel a következőleg történik: Egy arravaló porczellántálkába, felső lenyomatnak körülbelül 50, alsónak 40 köbcentiméternyi olyan meleg vizet veszünk, a melyben még ujjúnkat bele ludjuk tartani, ebben egy evőkéssel lenyo
