Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-10-01 / 3. szám

135

A víztartalom rendes fogakban 8 és 10% szokott lenni, esetemben az csak 579% volt. E ténynek részemről laikus észszel nem nagy fontosságot tulajdonítottam, tekintettel arra, hogy a vizsgálatra került fogak 8—14 évig hevertek nálam, nem úgy ám a vegyész, a ki a víztartalom meghatározásánál a fogat 110° C-ra is felhevíti.

Az organikus részek %-a 18—25 99 között ingadozik, esetemben csak 12-515% volt.

Az anorganikus részek Gassmann szerint tejfogakban 76-39%, 60 éves ember fogában 77'61%-ot tesz ki, az általam vizsgálat alá bocsátott fogakban a szervetlen részek mennyisége 87,485% volt, olyan magas szám, milyent analysisekben csak ritkán lehet találni s a melyekről a vegyész a „szokatlan magas tartalom“ kifejezést méltán használhatta. E magas arányszám elérésében úgy a calcium phosphat (76-52%), mint a magnesium phosphat (2 38%) és calcium carbonat (5-60%) járult hozzá.

A vizsgált fogak chemiai összetételét rendkívül szokatlanná teszi a ferri phosphat jelenléte. Hoppeseiler csupán hullafogakban talált ferri phosphatot, de azt is csak olyanokban, melyek hosszabb ideig vasat tartalmazó talajvízben feküdtek. Az ilyen fogak kékes-szürkék, Hoppeseiler egyenesen „kék fogak“-nak nevezi.

Hogy a vizsgált fogakba hogyan került a ferri phosphat és mi annak a jelentősége, azt megmagyarázni magamnak nem tudom, de annyi bizonyos, hogy ez a szokatlan alkatrész már az élőfogban volt jelen és a letörés vagy kihúzás után azokba nem kerülhetett tekintettel arra, hogy azokat igen gondosan őriztem és óvtam.

Mérlegelve az eddigi észlelteket és vizsgálati eredményeket, bátran és teljes joggal állíthatom, hogy esetemben többszörösen előforduló fogtörés nem csupán a véletlenség egy játéka volt, hanem fel volt tételezve a fogállománynak szövettanilag és vegyileg kimutatható oly változása által, a mely a fogak törékenységét vonta maga után.

Betegemnél tehát egy valóságos fragilitas dentium volt jelen, a mely betegség nézetem szerint egyáltalában nem tar