Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1911-06-01 / 2. szám

100 A tevékenységnek tehát gazdag és hálás mezője nyílik meg előtte. Az iskolai fogorvos rendszerint az iskolaköteles gyerme­kek megvizsgálásával kezdi meg tevékenységét. Teszi ezt nemcsak azért, hagy megállapítsa, hogy hány százalék fogbeteg van a rábízott gyermekek közül, de gyakor­lati szempontból is. A vizsgálatok felkeltik a tanítók érdeklődé­sét, a gyermekeket és a szülőket is figyelmessé teszik a ki­tűzött czélra s alkalmasak arra, hogy a később következő kezeléshez az anyag rendeztessék. Hogyan történjék a gyermekek kezelése? A szegény gyermekek kezelését itt-ott áldozatkész kollé­gák kezdték el, a kik önként szegődtek a szép ügy szolgá­latába. Az eszmének tulajdonképpeni fáradhatlan kezdeménye­zője Jessen tanár, ugyanígy kezdte el Strassburgban. Hogy ez így nem lehetett tartós dolog, az természetes. Oly nagy volt az odatódulás, hogy a fogorvosnak, ha csak a saját praxisát nem akarta veszélyeztetni, a jó ügyet sorsára kellett hagyni. Csakhamar aztán a tanácsok és a próbálgatások után konkrét alakot öltött ez az eszme: az iskolák fogorvosi klini­kája képében. Iskolai fogorvosi klinikák alatt oly helyiségeket értünk, melyek magában az iskolai épületben feküsznek s modern fogorvosi eszközökkel vannak ellátva s a melyekben a kine­vezett fogorvos a gyermekeket meghatározott szabály szerint fogorvosi kezelésben részesíti. Ha a fogorvos tevékenysége csupán a klinikára szorítkozik, akkor az úgynevezett főhelyi­ségben dolgozik; de ha csak meghatározott napokon és órá­ban rendel, akkor a mellékhelyiségben dolgozik. Csupán szegény szülők gyermekei részesülnek kezelés­ben. Többféle iskolai fogorvosi klinika van; a városi, igazán ideális a maga nemében; az illető város tartja fenn, orvosát fix fizetéssel s nyugdíjjal látja el. Tehát ugyanolyan functiót végez, mint egy városi orvos s az iskolában is megvan a megfelelő auctoritása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom