Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
97 része van abban a helyzetben, hogy ennek következtetéseit le is vonja, magának és gyermekeinek fogazatát orvosilag kezeltesse. Hogy állunk azonban a proletarismus tömegével ? Városunk gyógyintézeteiben, a melyeket a szegények és talán valamivel jobb módban levők keresnek fel, nincs fogorvosi ambulatorium, míg egyetemeink és poliklinikáink is csak igen kevés beteg kezelésére vannak berendezve. Újabban a pénztárak is bevezették tagjaik részére a fogorvosi segély nyújtását. így a bécsi pénztár is az ő 300.000 tagja részére 6 fogorvost alkalmazott oly nevetségesen kevés fizetéssel, hogy ha a fogorvos becsületesen akarná kezelni a rábízott 50.000 beteget, feltétlenül ott kellene hagynia magángyakorlatát és éhen halnia. Én meg vagyok győződve, hogy e megoldásnak ezen módja igen hamar fog teljes fiaskóval végződni. Magukban az emberekben azonban a fogbetegséggel szemben bizonyos közönyösség tapasztalható és igen kevesen értik meg azt a fontosságot, a mely pedig ezen megbetegegedéstől el nem vitatható. A betegség maga hosszadalmas és eleinte igen kevéssé zavaró lefolyású és a fogak elvesztése is csak később, hosszas időközönként történik, úgy hogy ezen betegség komoly volta későbbi következményeinél fogva lesz mérlegelhető. Természetesen igen sokan azzal vigasztalódnak, hogy van müfog is a világon. A modern foggyógyászat azonban arra törekszik, hogy az embereknek a saját fogait tartsa meg. A cariesnek a nagy elterjedettsége és mint tömegmegbetegedési jellegének elismerése immár kötelességévé tette a népnek és államnak egyaránt, hogy minden eszközt megragadjon, hogy a hatóság és nyilvánosság támogatása mellett ézén kórságot megfékezze. Kürhmerl az Archiv für sociale Gesetzgebung Und Statistik-ban a következőket írja: Avval a közömbösséggel szemben, a melyet az emberek a fogak elvesztése iránt tanúsítanak, rá kell mutatni, hogy a caries egy elsőrangú tömegmegbetegedés, a mely nemcsak a népek nemzeti véd-
