Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1911-06-01 / 2. szám

még előnyösebb is. Aztán lesz minden korona a hozzája ragasztott lemezzel, külön-külön a fogról levéve s a viaszkhelye annak módja szerint fémanyaggal kitöltve, úgy hogy korona és lemez egy darabot képeznek. Az ilyképpen előkészített koronák, mint a hídmunkának egyik része most már — az eddigi eljárástól eltéröleg — tartósan rárögzíttetnek a fogakra. Aztán a koronákhoz erősített lemezek mindegyikére lesz egy-egy másik megfelelő lemez rátéve úgy, hogy egymást tökéletesen fedjék. Most vétetik a lenyomat olyképpen, hogy az újonnan föltett lemezek a lenyomaton rögzítve maradjanak. Ezen lenyomat szerint készíttetik a lemezekre a hídmunkának másik, a koronák közé eső része, mely aztán lemezeivel egyszerűen rátolatik a koronákon levő lemezekre, még pedig tetszés szerint, levehetőleg avagy tartósan rögzíttetve. És kész a híd.

Az ily munka, azt hiszem, egészen megfelel az annyira keresett feladatnak, hogy két egymásfelé ferdén hajló fogra kifogástalan hídmunka készíttessék, mivelhogy ezen módszer szerint úgyis készíthető a híd, hogy az ínytől elálljon, mely esetben azonban a koronáknak lemezes függeléke is az íny felé lereszelendő, avagy a szerint eredetileg alakítható.

Ezen hídmunkát „magyar rendszerű hídmunkádnak ajánlom elnevezni.