Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1911-03-01 / 1. szám

9

fel nem szívódhatok, sőt a fertőzés terjedését absolute meggátolja ;

7. könnyen eltávolítható.

A paraffin tehát minden tekintetben olyan gyöktömő anyag, a mely úgy elméleti, mint gyakorlati okok alapján minden egyéb gyöktömő anyagnál alkalmasabb és bizonyos esetekben, mint például tág foramenű gyökereknél, vagy tejfogaknál, egyedül alkalmazható.

Mindezideig azonban nélkülöztünk egy olyan könnyű kiviteli módot, a mely alkalmas a paraffinnak a gyökcsatornába való bevezetésére.

Luniatscliek egy ezüstből készült fecskendőt használ, melyben a paraffinmelegítés útján megolvasztatik és úgy fecskendeztetik be a fogcsatornába. Ezen eljárásnak a következő hátrányai vannak:

1. a fecskendőtűnek a gyökcsatornába való légmentes záródása igen nehezen vihető keresztül;

2. a tűnek a gyökcsatornába való bevezetése, mint például az alsó zápfogaknak mesialis csatornáiba, egyszerűen lehetetlen ;

3. a csatornának a lumenig való kitöltésére épen szükséges mennyiséget előre megállapítani lehetetlen és ezért folytonosan azon veszedelem forog fenn, hogy a csatornát túltöltjük, vagy kevéssé töltjük meg;

4. a hiányos megtöltésnek még az is lehet az oka, hogy az injectiós massa idő előtt kihűl.

Ebből a feltevésből kiindulva, hogy csak akkor lehet egy absolut légmentesen záró gyöktömést végezni, ha az anyag egy igen finom sondával cseppfolyós állapotban vitetik be a csatorna csúcsáig, Rumpel egy eszközt construált, a melyik a paraffintömés technikáját absolut megbízhatóvá, könnyűvé, gyorssá teszi.

A Rumpel-ié\e paraffin folyósítására szolgáló olvasztó-tű tulajdonképpen egy hőaccumulatorból áll (egy cauterégő alakjában), a melynek izzó része spiralis formában fogja körül a tűnek platinából készült tartóalapját.

A platinatartó meghosszabbítását egy körülbelül 3 cm. hosszú, igen finom réztű képezi, a mely egy különleges mó-