Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-06-01 / 2. szám
82 ellenállást (több fogat: kettőt-hármat) foglalunk össze egy szerkezettel (pl. gyűrűkkel), a mivel azt érhetjük tehát el, hogy erre a megnagyobbított ellenállásra az alkalmazott gummiligatura hatástalan, ennélfogva elmozdulás csak az erre a czélra kiválasztott fogon következhet be. A függőleges intermaxillaris horgonylatot azonban teciprok (kölcsönható) értelemben is használjuk, pl. nyitott harapás (opharmosis) javításánál, a hol kívánatos, hogy mindkét sorbeli fogak egymáshoz közelíttessenek. Továbbá ugyanilyen értelemben használjuk ezen ligaturát a molarisok buccolingualis eltéréseinek (sőt ritka esetben még mesiodistalis dűléseik) javítására is. Ez utóbbi esetekben a horgonylat és a ligatura hatása kizárólag mindenkor és minden értelemben kedvező hatású, káros vagy kellemetlen mellékhatások nélküli. Legfölebb csak a hatás fokát kell ellenőrizni, mert tudnunk kell, hogy a meghosszabbítás egyike a leggyorsabban bekövetkező elmozdulásoknak, tehát vigyáznunk kell, hogy ne történjék túlgyorsan, mert ez először nagyon fájdalmas, másodszor nagyon veszélyezteti a fog vitalitását. . Sokkal fontosabb és nagyobb jelentőségű azonban az intermaxillaris horgonylat és ligatura által eszközölhető mesiodistális elmozdulása a fogaknak. Ezen alapszik a modern orthodontia, tehát ennek hatásait kissé tüzetesebben kell tanulmányoznunk. Az Angle-ié\e osztályozás szerinti II. osztály (prognathia) és III. osztály (progenia) kezelési terve majdnem kizárólag ezen horgonylat és ligatura alkalmazásán nyugszik, tehát a hatásmód és a nyilvánuló esetleges nem kívánatos mellékhatások ezen eseteken tanulmányozandók. Elégséges azonban, ha e czélból csak a második osztályt veszszük szemügyre, mert a harmadiknál a fő- és mellékhatások ugyanazok, csak sorrendi különbség van. Az Angle-fé\e második osztálybeli fogrendellenességek legfőbb jellemzője az alsó állcsont, illetve alsó fogak distalis eltolódottsága a felsőkhöz képest. Ezen viszás helyzet létrejövetelét háromféle módon képzelhetjük el: 1. a felső fogsor (és fogmeder) az arczkoponya arányaihoz mérten normalis
