Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-03-01 / 1. szám
40 De nemcsak időszerűtlen volna, hanem egyúttal igen nagy igazságtalanság is a fogorvosokkal szemben. Ezek kénytelenek nagy anyagi áldozatokat hozni, életüknek legszebb éveit nehéz, fárasztó tanulmányoknak szentelik, míg végre, legjobb esetben is csak 25 éves korukban jutnak abba a helyzetbe, hogy élethivatásukat megkezdhessék. A fogművesek ugyanezen életczélhoz hasonlíthatatlanul alacsonyabb műveltségi fokon jutnak el, jelentékenyen csekélyebb idő és pénzáldozatok árán és sokkal fiatalabban. Hogy ilyen intézkedés nem alkalmas a virágzó és hatalmasan fejlődött szaktudomány fejlesztésére, az természetes. Hogy a közjó érdekét sem szolgálja, az nem kevésbbé világos. Mert a nagyközönség nem kiváncsi a qualificatióra és a kezelés módja felett is legfeljebb akkor alkotja meg a maga véleményét, ha a saját kára árán lesz okosabb. E felett őrködni az államhatalomnak kötelessége és ha épen a mi szakmánkkal szemben nem ismerné kötelességét, akkor egy nagyon szomorú culturalis hanyatlásnak válnék okozójává. Ha a fogművesek jobb szakképzést óhajtanak, akkor törekedjenek erre az ő iparosi hivatásukban, az ő iparukat illetőleg. Ezt mindenki szívesen venné tőlük és ez meg is hozná a maga gyümölcseit. Már egyszer abba kellene hagyniok, folytonosan hívatlanul hozzányúlni az orvostudománynak egyik ágához és mindig azon korlátokon túl kívánkozni, a melyeknek szükségszerűen ő előttük zárva kell maradniok. Mindenesetre a dolognak ilyen állása mellett nagy jóakaratról tanúskodik az a körülmény, hogy az ankéten egyes orvosi képviselők a fogtechnikusoknak messzemenő engedményeket tettek. Elsősorban dr. Szabó egyetemi magántanár volt az, a ki azon alapelvet hangoztatta, hogy a fogtechnikusi munkálatok csakis iparosok által, nem pedig orvosok által végezhetők. Ezért azon indítványt tette, hogy a fogművesek a jövendőben kizárólag ipari foglalkozásuk üzésére korlátoztassanak, hogy azok a fogmüvesi iparukat teljesen önállóan és függetlenül űzhessék, de terméküket ne direct a közönségnek, hanem csak a fogorvos kezeihez szállíthassák. Ezzel szemben korlátoztassanak a fogorvosok, hogy fogtechnikai munkálatokat többet ne végezzenek, segédeket ne tartsanak,
