Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-06-01 / 2. szám
98 Olaszországban, hol körülbelül olyanok az életviszonyok, mint Francziaországban, és a hol — értesülésem szerint — az üveggel való táplálás a gyakorlatban majdnem ismeretlen és a gyermekeket anya- vagy dajkatejjel táplálják. Ettől eltekintve meg kell jegyeznem, hogy északi Olaszországban kiváltképpen a parasztok felső metszőfogai cariesre hajlandók. Svájczban, különösen a szent-galleni és appenzelli kantonokban, rossz fogakat lehet észlelni a parasztoknál, noha durva eledeleket esznek. De ez a nép sok fekete rozskenyeret eszik, mely nagyon nedves és savanykás s ennek következtében a szájban könnyen fejleszt fermentatiót. A románok legtöbbnyire az ú. n. „mamaligá“-val táplálkoznak, mely azonos az olasz „polentával“. Azonkívül sok sajtot, hagymát, szalonnát és kelkáposztát esznek. Dr. Zeutler biztosított arról, hogy ezeknek többnyire jó és egyenletes fogazatuk van. A szabadban való tartózkodás és az említett ételek rágása idézik elő a jelzett eredményt. Dr. Pedley rangooni orvos a „Journal of the British Medical Association“ legutóbbi számában kimutatta, hogy a csecsemők táplálékukat nem annyira szopás útján, mint inkább a mell harapása s ez úton a tej kipréselése által nyerik, mely processus kifejleszti az állkapcsokat. Ezek és más tények azt a nézetet érlelték meg Dr. Wallaceban, hogy a gyermektáplálás mostani rendszere nem más egy nagy tévedésnél. Ugyancsak Dr. Wallace a British Dental Journal egyik czikkében (1908 julius 15) a következőket Írja: „Mostanában a gyermek az első 6 vagy 9 hónapban tisztán az anyatejet szopja a mellből. Mi történik már most, ha a gyermeknek, mely tiszta tejhez van szoktatva, kenyeret aprítunk a tejébe? Az első, észrevehető hatás az, hogy a gyermek lenyeli a kenyeret, a nélkül, hogy megkisérlené annak szájbantartását és nyállal való keverését. A keményítő, mely a kenyérben foglaltatik, minden insalivatio nélkül, vegyi változás nélkül s az emésztéshez nem praeparálva kerül a gyormorba. Az a physiologiai hatás, mely a szájban való visszatartás és a rágás által
