Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-06-01 / 2. szám
73 egymás felé rakassanak, hanem az egyik sornak téglaköze a másik sor tégláival találkozzanak, tehát egy fél tégla szélességgel kezdi a második sort, a természet is tervszerűen úgy építi fel a fogsort, hogy fél tégla, az alsó középső metsző a felső középső metsző szélességének közepéig érjen. Sagittalis irányban nézve a metszők viszonyát, látjuk, hogy a felső metszők az alsókat alsó harmad hosszúkkal betakarják. Ezen betakarás hossza még a normális articuláló fogsornál is temperamentum szerint: nagyobb a melancholikus s cholerikusnál; a sanguinikus és phlegmatikus temperamentumnál kisebb a betakarása. Ezen rendes articulatióval biró fogsor igen ritka, ha meg is van í. molarisoknak s a fronífogaknak egymáshozi fent elmondott viszonya; egy vagy több fog eltér a rendes articulatiós ívtől. A fogak általában rendes helyükhöz viszonyítva, hétféleképpen változtathatják helyüket. A fogíven kívül, belül, distalis, mesialis, rövidebb, hoszszabb s forgatva (rotálva) lehet. Ezen 7 fő helyváltozatnak számos változatát látjuk. Ezen számos variatio daczára, mi a régi iskolában sok zavarra és félreértésre adott okot a diagnosisban s a therapiában, képesek vagyunk ezen rendszerrel minden esetet egy bizonyos természetesnek látszó, könnyen felismerhető csoportba beosztani. 3 főosztályt különböztet meg Angle, mely osztályozás főként a fogak, fogívek, az állcsont, állkapocs mesio-distalis viszonyán alapszik. Ezen mesio-distalis viszonyok pedig az első állandó molarisok mesio-distalis állásuktól függenek, mely állásukat egymással találkozva elfoglalnak a kibújás alkalmával. Figyelembe kell venni tehát felső és alsó első molarisok egymáshozi mesio-distalis viszonyait, melyet az articulatio kulcsának nevez, figyelembe kell venni az egyes fogakat az articulatio ívben. Az első főosztályba sorozza azokat a rendestől eltérő fogsorokat, melyeknek az első molarisoknak egymáshozi viszonya rendes, normális mesio-distalis viszony van az állcsont s állkapocs közt. Daczára, hogy rendes articulatiós tejfogsornál, a hol az állandó molaris rendes articulatióban van, bújnak ki, mégis előfordulhat, hogy valami oknál fogva, a
