Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-03-01 / 1. szám
5 Tudomásunk szerint az irodalomban hasonló controllkisérletek nincsenek. Valószínűleg feltételezték, hogy a foghúzás mindig fájdalommal jár. Az első eljárás szerint, vagyis minden érzéstelenítő és suggestio nélkül végzett foghúzásokból 500 esetnél többet figyeltünk meg. A statisztika könnyebb összeállítása czéljából kerek számot veszünk s 500 megfigyelt esetről állítunk össze statisztikát. Ezek közül: nagyon fájt ... ... ... 5 = 1% fájt________________ 157 = 31% kicsit fájt ... ... ... — 142 = 28’4% nem fájt ... ... .... ... 196 = 39’2% így tehát itt bebizonyítva látjuk, hogy a fájdalmatlan foghúzások száma minden előzetes eljárás nélkül meglehetős percentet ad, sőt ha azokat is hozzáveszszük, a kik csak kis fájdalmat jeleztek, 67'6%-ot kapunk s ebből azt látjuk, hogy az esetek felénél több a fájdalmatlan és enyhe fájdalommal járó foghúzás. Ha ellenőrző kísérleteket nem tettünk volna, nemcsak a fájdalmatlan, de az enyhe fájdalommal járó eseteket is a kipróbált szer javára irtuk volna. A suggestiós eljárásnál, mint már említettük, destillált vízzel ecseteltük a foghúst, avval suggerálva a beteget, hogy az cocain s most már a foghúzás nem fog fájni; ilyen eljárással 100 esetet figyeltünk meg: nem fájt ... — ... _ ... 25 kicsit fájt ... ... ... — . ... ... 39 fájt------------------------___ ... 31 nagyon fájt... ... ... ... ____ 5 A mint az itt leirt számokból látjuk, a suggestio a foghúzásnál nem számít. Egy jó tulajdonsága azonban mégis van, az, hogy a patiensek nyugodtabban ülnek le a foghúzáshoz. A szövetek feszüléséből eredő anaesthesiáról úgy győződtünk meg, hogy tiszta destillált vizet fecskendeztünk be az extrahálandó fog gingivájába úgy, mint azt az érzéstelenítő szerekkel tettük később. Az injectio feltűnő nagy fájdalommal járt s e miatt a betegek nem igen tűrték; ép ezért kísérleteink
