Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-03-01 / 1. szám
Egy- és töbhcsapú porczellánkoronák készítése. Irta: Dr. Biláskó György. A modern fogtechnika folyton arra törekszik, hogy a pótlandó műdarabok, egyes koronák használhatósága mellett, színben, alakban és tartósságban, minél jobban megközelítsék az eredeti fogakat. S bár e tekintetben igen nagy haladás mutatkozik, ez csak a levehető müdarabokra vonatkozik, mert a fix hidakat és hátsó koronákat az orvosok most is szívesebben csinálják fémből, mely elütő nagyon a rendes fog színétől, de legalább tartós és könnyen kezelhető. A fémet tartóssága miatt a betegek is jobban kedvelik s e miatt lemondanak a sokkal szebbnek látszó porczellánról, a mely nehezen olvadhatósága és törékenysége miatt nem nyújt oly biztos támpontot a rágáshoz, mint a fém. S a nagyon hiú patiensek igényeit is csak úgy tudjuk kielégíteni, ha fémdrabokra kívülről porczellán-fogakat forrasztunk. Úgy vagyunk az egyes koronákkal is, hogy Logan-koronákat csak a mellső, vagyis frontfogaknál és alsó praemolarisoknál alkalmazunk, a hol az egyes csap megfelel a gyökér egy csatornájának. A felső praemolarisnál már inkább forrasztott porczeliánkoronákat szeretünk használni. A molarisokat majdnem mindnyájan fémből szoktuk csinálni, mert ezeknél a külsőleg forrasztott porczellán könyebben törik s a szájban, nehezebb a reparatio, a mi úgy az orvosra, mint a betegre nézve igen kellemetlen. Akár egész fémből való, akár külsőleg porczellánnal ellátott korona némely egyéneknél, különösen