Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-03-01 / 1. szám
II bálgatástól, annál is inkább, mert időt is nyertünk ezáltal, különösen a poliklinikán, ahol a rendelési idő, sajnos, nagyon rövidre van szabva. A reinplantatio és inplantatio, mivel náluk csontfúrásra is van szükség, többnyire érzéstelenítő eljárás mellett ment végbe s mondhatni fájdalom nélkül. Egy-két esetben érzéstelenitő nélkül is azt tapasztaltuk, hogy inkább a lágy részek éreznek fájdalmat, a csontfúrás alig jár fájdalommal, csak arra keli vigyázni, hogy a fúró a forgási sebesség által meg ne melegedjék, vagy éppen forróvá ne legyen, amit legjobban úgy érünk el, hogy állandó vizsugár mellett végezzük a fúrást. A fogültetések, valamint az átültetések, után körülbelül nyolcz órán át nagy fájdalmak jelentkeztek a legtöbb esetben, azután teljesen megszűntek, vagy csak egy kis zsibbadásféle érzés maradt vissza, körülbelül két napon át. Vagyis, ha reggel 9—10 óra között történt a műtét, körülbelül délután öt óráig tartott a fájdalom, éjjel már jól aludtak a betegek s alig volt olyan, akinek álmát megzavarta volna. A következő napokon a legtöbb egészen jól érezte magát. Voltak azonban olyanok is, akiknél a fájdalom két-három, sőt több napig is tartott. Az in- és replantatiónál fájdalmak alig voltak. A conicus és egygyökerű fogakat, mivel azok könnyen kicsúsznak, viaszkolt és sodrott selyemszállal erősítettük a szomszéd fogakhoz; a többgyökerü s igy tehát rágófogakat csak akkor rögzítettük selyemfonállal, ha a gyökereik egy conicus, tömegesebb gyökérben egyesültek, különben minden kötelék nélkül hagytuk, különösen, akkor, ha az alsófog volt. IV. Gyógyulási kilátások. A begyógyulási kilátások a legjobbak a molaris- és pieamolarisoknál, mert ott a rágásnál az antagonista fog a rágófelületre nyom s igy függélyes irányban úgyszólván még jobban belenyomja a fogat az alveolusba. A metszőfogaknál ellenben a harapás a rendes állású fogsoroknál a fog hátsó
