Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-06-01 / 2. szám
50 amelyekkel a pulpafeletti vékony dentinfödél már a tömés idején fertőzve volt. Ezen álláspontok állanak még ma is változatlanul, amint azt a fentemlitett szerzők legújabb közleményei is bizonyítják és amely körülmény egy uj és a tényekkel egyáltalán össze nem egyeztethető theoriárak felállítását teljesen feleslegessé teszi. Hogyan kell tehát, hogy Tänzer esetét teljesen megvilágítsuk, a lobos jelenségeknek közvetlenül a tömés elhelyezése után való fellépését felfognunk? Mindenesetre csakis úgy, hogy a pulpának fájdalommentes szétesése után egy granuláló periodontitis fejlődött, amelyik, mint ez sokszor megtörténik, teljesen tünetmentes maradt. Csak midőn a kis tömés készült és a fog a cavitás kifurása által megrázkódtatást állt ki, gyulladt ki a lobfészek a gyökcsucson. Hogy a kifurás magában is elegendő arra, hogy egy régi lobfolyamatot feléleszszen, arról két eklatáns esetből győződtem meg. Az egyik esetben egy orvosnál kellett kijavítanom annak egy amalgámtömését, mert a zománcszélből egy kis rész lepattant. A fog, felső molaris, évekkel előbb gyöktömést kapott és azon idő óta nem fájt. Én ebben az esetben csak a legszükségesebb teendőkre szorítkoztam és a tömésnek csak kis részét fúrtam ki a zománcdefektus környékén, hogy a pótlótömést elhelyezhessem. De már 12 óra múlva éjjel jött vissza a beteg a legnagyobb fájdalmaktól gyötörve. A fog nyomásra és kopogtatásra felette érzékeny, duzzanat még nem látható. Óvatosan kivettem az egész tömést, ép úgy a meglevő guttapercha-gyöktöméseket is és a mint a palatinális csatornát sondáztam, hirtelen jelentékeny mennyiségű geny ömlött elő. Ez a geny nem képződhetett 12 óra alatt egy intakt fogon. Az már régen meg volt a gyökcsucsgranuloma üregében, évekig tünetmentes maradt és most a fúrás okozta rázkódtatás exacerbatioját idézte elő. Partsch is irt le hasonló megfigyeléseket és az elzárt lobokozóknak hirtelen feléledő aktivitását külső befolyásokra, meghűlésekre, testi megerőltetéseket kisérő erős vérkeringésre stb. vezeti vissza. Ezen utóbbi kifejezések révén ismét visszaérkeztünk Tanzernek fokozott intradentär vérnyomásához. Mert nem
