Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-06-01 / 2. szám
48 ványban nem volt geny található, a folyadék kiürülése csak kevéssé enyhítette a panaszokat, mig végre a vérkeringés a menses felléptével szabályszerűvé vált. Ekkor nekem akaratlanul is, a szövetnyomás folytán beállott, pulpa-elhalásra kellett gondolnom.“ Azok a tévedések, amelyeket a szerző ezen esetnek megvizsgálásánál és megítélésénél elkövetett, kézenfekvőek. Először is elmulasztotta, mindjárt az első napon, midőn a fájdalmak felléptek, a pulpa vitalitását megvizsgálni. Bizonyára megállapíthatta volna, hogy a pulpa már akkor sem reagált volna hő és villamos behatásokra, tehát már el volt halva. Azon gondolattól vezettetve, hogy a kis tömés a tüneteknek semmiképen nem lehet oka; azt a lehetőséget sem. vette figyelembe, hogy a jelenlevő gyuladásos folyamatok okául az egy évvel ezelőtt elhelyezett poicellántömést tekintse. A fertőzésnek közelfekvő gondolatát visszautasítja, mivel a gyökcsatornában nem volt geny. Hogy mégis megmagyarázhassa a kóros jelenségeket, alkotott magának egy uj theoriát, anélkül, hogy a teremtésokozta örömében észrevenné, hogy evvel az elmélettel a kortörténet nem volt összeegyeztethető. Mert a mai kórtani és bonctani ismereteink és gondolkozásunk szerint lehetetlen, hogy egy. az előbb még egészséges pulpa, congestiv hyperaemia alapján, mert ez a régen használatos és az értelmet jól értelmező kifejezés nyilván egyértelmű azzal, amit Tänzer a fokozott intradentär vérnyomás alatt ért, néhány nap alatt teljesen átalakuljon egy nyálkás folyadékká. Ez a nyálkás degeneratio oly folyamat, melynek kifejlődésére hosszabb idő szükséges és ezen esetben mindig oly kóros behatások fennállását mutatja, melyeknek már jóval előbD kellett működésbe lépniök. Ezen, a Tänzer által bemutatott kórtörténet mindenesetre typicus, de nem a fokozott intradentär vérnyomás theoriájára, hanem arra a módszerre, hogy miként épülnek hamis theoriák téves praemissák alapján. Mert egyetlen nyugodtan gondolkodó sem fog abban kételkedni, hogy az idézett esetben, tekintettel a jelentékeny, nyomásra való érzékenységre, a fogmedernyulvány duzzanatára és az erős arc-
