Fogorvosi Szemle, 1909 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1909-06-01 / 2. szám
46 Előre meg kell jegyeznem, hogy az, amit nekünk Tänzer nyújt, még nem nevezhető theoriának. Mert theoriának csak olyan eszményi épületet nevezhetünk, mely a mai tudományos álláspont szerint biztosnak elfogadott alapra épült, melynek egyes részei logikusan kapcsolódnak egymásba,, amelynek védelmére a kételkedés és kifogásokkal szemben minden disponibilis érv rendelkezésünkre áll. Tänzer theoriája pedig semmi mást nem tartalmaz, mint a fokozódott intradentär vérnyomásnak egyszerű állítását, amely fokozott nyomás a szövetekre gyakorolt pressio folytán a pulpa elhalásához vezethet, amely a szívnek élettani és kórtani izgalmi állapotától van föltételezve. Ellenben nem mondja meg, milyen elváltozások történnek a pulpa belsejében ennél a titokzatos „szövetnyomásnál“ és hogy milyen kórszövettani képpel képzeljük el magunknak a pulpa elhalását. Nincs értesülésünk sem élettani, sem szövettani, sem bakteriológiai vizsgálatok megejtéséről, melyek pedig a fentebbi állítások megindokol sára nagyon szükségesek lettek volna. Ép igy elmulasztja a szerző azt is, hogy a fokozott intrademär vérnyomás klinikai képét präcizirozza, amiáltal adott esetben ezen folyamat diagnostizálható lenne. Csak azt mondja nekünk, hogy a fog fájdalmas s a mellett teljesen egészséges. Hogy milyen természetű ez a fájdalmasság és hogy mindenekelőit milyen a pulpa thermicus és villamos behatásokra való érzékenysége, egy szóval sem említi. Végül pedig a felhozott általános megbetegedés és az intradentär vérnyomás között az okozati összefüggést minden további indokolás nélkül, mint magától értetődő tételt, megállapítja és semmi kielégítő magyarázatot nem ad az irányban, hogy egy ilyen általánosan ható ok, mint az egész vérnyomás emelkedése, miért vált ki kórtani hatásokat csak egyetlen fognál, s miért kíméli meg a többi fogakat ? Egy betűvel sem említi azon körülményt sem, hogy egy helyi tünet mellett, mely általános októl van feltételezve, szükségképen még bizonyos jellemző kisérő jelenségeknek kellene jelentkezniük, melyeket úgy az elméleti magyarázatoknál* mint a diagnózis megállapításánál kiindulási- és támpontul fel lehetne használni.